Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

KOPASZ GÁBOR A gazdasági válság és az Alsá-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933 A mezőgazdaság és a mezőgazdaságból élő lakosság súlyos helyzetével az 1929-33-as válságos években sokat foglalkozott az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara is, amelynek működési körébe esett egész Dél-Dunántul, vagyis Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék területe. A gazdasági válság nehéz anyagi helyzetbe sodorta magát a kamarát is, akadályozta szakosztályainak zavartalan munkáját, s általában mint gazdasági szervezetnek működéséhez szükséges költségvetés évenkénti fedezetének előteremtését. A válságos években sokszor nehézségbe ütközött a kamara kaposvári székházának a fenntartása, vagy az alkalmazottak fizetése. Mindez természetesen abból az általános válságból adódott, amely a mezőgazdasági lakosságot is anyagi romlásba döntötte. A gazdasági válság első jelenségeire az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara elég korán felfigyelt és aggodalmainak hangot adott. A kamara közgyűlése már 1929 tavaszán megállapította, hogy az ország mezőgazdaságának helyzete egyre súlyosabb, s azoknak az okoknak kutatására hivta fel a figyelmet, amelyek előidézik a bajokat és az eredményes mezőgazdasági termelést szinte lehetetlenné teszik. * A mezőgazdaságot fenyegető veszélyre való figyelmeztetés céljából a kamara területén több felé rendeztek un. kerületi gazdagyüléseket, főként a járási székhelyeken. Többek között ilyenek voltak az 1929 nyarán tartott pacsai (Zala m. ) és gyönki (Tolna m. ) gazdagyülések. A pacsai kerületi gazdagyülésen Hoyos Miksa gróf az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke azt hangoztatta, hogy az egész magyar gazdatársadalom, kezdve a kisgazdáktól fel a nagygazdákig (vagyis a nagyúri birtokosokig) egyre rohamosabban eladósodik. Minden gazdaságnak óriási küzdelmébe kerül, hogy évenként kivédhesse a sok gazdasági csapást, amelyet a válság okoz. Tömörülésre, összefogásra hivta fel Dél-Dunántul gazdáit, hogy egy nagy gazdafrontba csoportosulva, erejüket megsokszorozva ellenállhassanak a gazdasági válság nyomásának. A pacsai gazdagyülésen egyik felszólaló utalt arra, hogy már az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) is foglalkozott a nagy gabonaáresés okaival, s arra a megállapításra jutott, hogy ezt a világ mult évi nagy gabonatermése idézte elő. A statisztikai kimutatások szerint 90 millió mázsa búzával több termett a szokásosnál és ez a többlet mennyiség akadályozza a normális búzaár kialakulását. Ezért olyan termények előállításával kell foglalkozni, amelyeknek piacuk van. Ausztriában és Olaszországban pl. kereslet nyilvánul meg a burgonya iránt. A magyar őstermelők, ha több lucernát etetnének állataikkal, ennek magas fehérje tartalma folytán kevesebb egyéb takarmányra lenne szükség, amelyet aztán még mindig jól lehetne értékesíteni ugyancsak Olaszországban. Még mindig kifizetődő a lóhere - és lucernamag termelése. Méhes odatelepítésével a lóhere és lucerna virágzása idején növelni lehet a beporzási arányszámot, egyszersmind a maghozamot. Márpedig a lóhere- és lucernamagnak az európai nemzetközi piacon még mindig jó ára van. 2 A gyönki kerületi gazdagyülésen előadásokban és felszólalásokban arról beszéltek a jelenlévők, hogy a válság tulajdonképpen világgazdasági válság, amely kihat az egész világ gazdasági életére. A nagy államok, amelyek gazdaságilag erősebbek, akaratukat rákényszerítik a kisebbekre, ami pedig ezek gazdasági elnyomását jelenti. A világ gazdasági életének központja Európából Amerikába tevődött át. A gyönki gazdagyülésen esett szó arról is, hogy az ország egész mezőgazdaságának pénzügyi összeomlásától lehet tartani a termények pénzbeli értékének rohamos süllyedése következtében. Ugyanis 1929 nyarára a magyar mezőgazdaság első világháború előtti termelési költséFejezet "A dél-dunántuli parasztság az 1929-1933. évi világgazdasági válság idején" cimü nagyobb tanulmányból.