Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH MÁRTA: A Tanácsköztársaság földrendeletének végrehajtása Baranyában

tést kapott arról, hogy a falusiak a volt uradalmi földből hasitottak ki maguknak. Junius 26-án Köblény község lakosai követtek el határsértést a hegyhátmaróczi szocializált birtok terhére, júliusban pedig az alsómocsoládi szocializált gazdaságból tett elszántások felmérését kellett a műszaki hivatalnak eszközölnie. 43 A szegényparasztság eszmevilágában a proletárforradalom győzelme azzal a gondolattal párosult, hogy ez az a rend, amely az elbukott szabadságharc után bekövetkezett uri elnyomást megsemmisiti és igazságot szolgáltat a földkérdésben a falusi szegénységnek. Ez a gondolat nyer megfogalmazást Goricza községnek a Sásdi Kerületi Műszaki Hivatalhoz küldött kérelmében. "Alulírott Goricza község munkástanácsa az alanti kérésének meghallgatását és a felhozott okok alapján bajaink, ill. panaszaink orvoslását kérjük. 1. Kérjük községünkkel közvetlenül határos, hosszú évek óta parlagon heverő körülbelül 40 hold Jeszenszky-féle földnek községünk tulajdonába való juttatását és a bennünket megillető rétet. Ezen kérelmünket a következőkkel indokoljuk: Az itt mellékelt telepitvényi szerződés szerint a község minden gazdájának az urbéresség megszüntetésekor a háznál lévő 1 hold kerten (beltelken) kivül még 1 hold kukoricának vagy más terménynek való szántót és 1 hold rétet kellett volna kapnia, de a kiegyezésnél becsapták szegény községünket, mert az 1 hold belsőségen kivül semmit sem kapott és később sem terjeszkedhettünk ki, mert minden oldalról bennünket fojtogató uradalmakkal voltunk körülvéve, mi miatt lakosságunk föld, rét, szóval határ hiányában a legnagyobb szegénység közt sinylett. Most elérkezettnek véljük az időt arra, hogy ezen parlagon heverő föld, melyhez a fent emiitett melléklet szeri nt jogunk van, birtokunkba juttassék. Az emiitett föld csupán csak azért nincs bevetve soha, mert a iratkóczy (Jeszenszky-féle) gazdaság a terep okozta nehézség miatt nem tudja azt trágyázni. " A levél további részében a goriczai munkástanács azt kéri, hogy a Jeszenszky-birtokon lévő, volt régi kőbányát újból helyezzék üzembe, mivel a község férfilakossága a háború előtti években, mint kőbányamunkás kereste meg kenyerét a bükkösdi és megyefai bányákban. A szerb megszállás miatt ott dolgozniuk lehetetlen "és ennélfogva most kereset nélkül vannak, mert a bányamunkán kivül itt semmiféle más kereseti forrás nincs. "44 * Az emiitett uradalom 40 kh-ja az 1895. évi mezőgazdasági adatgyűjtésnél már mint nem termő terület került statisztikai felvételre. A falu tehát nem az uradalom jól megművelt, termő földjeiből kivánt magának, megelégedett volna a legsilányabb földdarabbal is, amely kihasználatlanul, parlagon hevert már évtizedek óta. A goriczai munkástanács május végén a következő jellemzést irta a községről a vármegyei direktóriumnak: A "200 lelket számláló, 26 házból álló Goricza községet kizárólag proletár napszámos, volt gazdasági cselédemberek lakják, szegények... "

45 Minthogy a szocializált nagybirtok földállományához a falusi nincstelenek nem nyúlhattak, ezért más utakon próbálták földigényüket kielégiteni. Bikal község szegényparasztjai pl. már hosszabb ideje ellentétben álltak jegyzőjükkel. A megyei direktóriumnál is bejelentették, hogy leváltását kivánják korrupt, népnyuzó magatartása miatt. A megyei direktórium ugyan ehhez nem járult hozzá, de a bikali munkástanács április végén elkommunizálta a jegyző rétjét és szántóját. A rétet lekaszáltatták és 3 kocsi szénát behordattak. Amikor a megyei direktórium elé került az ügy, Steier Jakab munkástanács elnök elmondotta, hogy az akciót a járási direktórium elnöke, Török József hagyta jóvá azzal, hogy az elkommunizált földet adják ki a községi szegény proletároknak, a rétet pedig kaszáltassák le a községi apaállatok számára. A megyei direktórium a lekaszált szénát visszahordatta a jegyzőhöz.

46 A földigények gyakran a kulákbirtokot veszik célba. Igy járt el a szászvári munkástanács, amely június 6-án zár alá vette Löbl János tófűi lakos Bakbüz-pusztai 99 holdas bérgazdaságát. (Arra a rendelkezésre támaszkodva, hogy az ilyen igénybevétel megengedhető ott, ahol azt az élelmezési helyzet megkívánja. ) Azonban rövidesen földfoglalásra is sor került. A pusztából 20 kh szántóföldet a munkástanács kiparcellázott, parcellánként 30 K haszonbérért. A földinségre jellemző, hogy a 20 holdat 51 igénylő vette bérbe, tehát egy-egy bérlőre mintegy 611 n. öl jutott. 47