Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH MÁRTA: A Tanácsköztársaság földrendeletének végrehajtása Baranyában

ogyasztási érdekei a legnagyobb kárt és sérelmet szenvednék." Az érvek között azonban volt olyan is, amely nyiltan védelmébe vette a baranyai földbirtokosokat a termelőszövetkezetesités perspektivájával szemben. A jegyzőkönyv' ezt a felszólalást a következőképpen örökitette meg: "Dombóvárnak van elég működési területe Tolna vármegyében is" mondta a felszólaló - "ne avatkozzék Baranya vármegye ügyeibe. Más a gazdasági helyzet Tolnában és más Baranyában. Ott nagy latifundiumok vannak, itt az uradalom kevés, az uradalmak volt tulajdonosai mindig együtt dolgoztak a néppel és megtartásukat vezetőként a cselédség maga kivánta." A többi hozzászólásból is kitünóleg,a résztvevők tisztánlátását megzavarta az a kilátás, hogy egy "idegen" megyéhez csatolnák a meg nem szállt Baranyát és ezt a lokálpatriotizmust a reakció kiváló érzékkel tudta a maga érdekei irányába hangolni. A csatlakozás ellen szólalt fel a komlói bányászok képviselője, Weisz Pál és mások is. A túlfűtött hangulatot jellemzik Hoffmann Mihály szavai, aki a pécsi szervezett munkások nevében tiltakozott. "Sásd mindig Baranyához tartozott" - mondta. "A pécsi szervezett munkásság a legerélyesebben tiltakozik. A pécsi szervezett munkásság nem türi, hogy a vármegyéből a legkisebb talpalatnyi terület is bármi célból és szempontból elcsatoltassék. "Ez a felszólalás, amely ugy hangzott, mint egy eskü, azoknak az érzelmeknek a kivetitése volt a Tanácsmagyarországon lévő területre, amely a szerb királyi kormány annexiós törekvéseivel szemben élt a megszállás alatt lévő lakosság körében. Ugyanakkor a földkérdés ügye valójában háttérbe szorult. A felszólalók közül - ha a jegyzőkönyv helyesen rögzítette az elhangzottakat - egyedül Steinmetz István foglalkozott ezzel a problémával. Kijelentette, hogy "szintén elcsatolás ellen van, de kívánatosnak tartja itt i a termelőszövetkezetek felállítását. " Erre vonatkozóan azonban a tanácsülés határozatot nem hozott, a tervezett átszervezés vi szont a Tanácsköztársaság fennállása alatt nem realizálódott. A Földmüvelésügyi Népbiztosság ugyan egy június 16-án kelt leiraí ban arról értesítette a megyét, hogy "Baranya megye meg nem szállt részei Dombóvárhoz cs^toltatván, arra irányuló kérésük, hogy Baranya megye önálló kerület maradhasson, nem teljesíthető. "

39 Ez az intézkedés azonban gyakorlati végrehajtásra nem került, s igy a baranyai uradalmak minden szervezeti vagy igazgatási megrázkódtatás nélkül "vészelték át" a proletárdiktatúra időszakát. Földosztó törekvések Az uradalmad szocializálásával a földigény kielégítésének törvényes utja elzárult a szegényparasztság előtt Baranyában is. Hogy ez mennyire hihetetlennek tünt a parasztok számára, azt számos példa mutatja. A tékesi munkástanács küldöttsége április végén felment Budapestre a Földmüvelésügyi Népbiztossághoz és ott bepanaszolták a sásdi birtokrendező és termelésbiztosító bizottságot, " akihez ismételten fordultak, hogy mivel a község határában megművelésre alkalmas területek nem állnak rendelkezésre, Vásárosdombó község határában jelöljenek ki számukra földet megművelésre. " A bizottságtól olyan választ kaptak, amely szerint földet csak teljesíthetetlen feltételek mellett kaphatnak.

40 Az, hogy a baranyai parasztok csak a megyei direktóriumnak tulajdonítják a földosztás megakadályozását, s ezért a Földmüvelésügyi Népbiztos s ágnál keresnek orvoslást, többször is előfordul. A panaszokból az is kicsendül, hogy Baranyában most jelentkezik a falusi nincstelenek és az uradalmi cselédség Közötti ellentét. A száráziak pl. április 25-én írtak a Földmüvelésügyi Népbiztos s ágnak és kérték, hogy a község határában lévő 396 kh uradalmi földterület "ne idegeneknek engedtessék át", - idegeneken értve az uradalmi cselédeket. 41 Mekényes község munkástanácsa ápr. 29-én bejelentette a Népbiztosságnak, hogy a község földműves szegényei részére az Ujdombóvár határában fekvő Csurgó pusztából az összes szántóföldeket és 250 kh rétet igényel. 2 Az efajta kéréseket a Földmüvelésügyi Népbiztosság minden esetben visszaküldte a vármegyei direktóriumhoz, ahol azonban nem teljesítették azokat. Később, június- júliusban kérelmezés helyett a parasztok önkényes földfoglalásokat hajtanak végre. A sásdi műszaki hivatal, amely júniusban a szocializált gazdaságok műszaki ügyeinek intézője lett, több ízben is jelen-