Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH MÁRTA: A Tanácsköztársaság földrendeletének végrehajtása Baranyában

szentmártoni kastély, amelyben Szily Márton továbbra is bent maradt, mint a szocializált uradalom vezetője, a Bécs és Szeged közötti futárszolgálat egyik átmenő állomásává lett. A megyei direktórium gyengesége sokban elősegitette azt, hogy lehetőség nyilt a szocializálások felemás végrehajtására. A Földművelésügyi Népbiztosság a földrendelet megjelenésétől kezdve, s április második felétől egyre inkább irányitó szerepet szánt a megyei munkástanácsoknak. Hamburger Jenő földmüvelésügyi népbiztos ápr. 16-án ismertette a vidéki munkástanácsok küldöttei előtt a 38. t. rendelet végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. Hangsúlyozta, hogy a szocializálások és a termelőszövetkezetek kiépitése az adott időszak legfontosabb agrárpolitikai feladata, s ebben a megyei intézőbizottságokra hárul annak megoldása, hogy a gazdaságokban a szakszerű vezetés biztosítva legyen, ugyanakkor a munkásellenőrzés is megvalósuljon. Néhány nap múlva a Földmüvelésügyi Népbiztosság egy távirati utasitása felhatalmazta a megyei direktóriumokat arra, hogy meg nem felelő működés esetén a gazdabiztosokat felfüggesszék. Ezek ügyében a népbiztosság vizsgálat meginditását helyezte kilátásba. 36 A baranyai direktórium, mint emiitettük a somogyiakkal való tárgyalás után tett lépéseket a szocializálások meggyorsítására, de a volt birtokosokat mint szimpatizánsokat kezelte. Ennek a szemléletnek következtében került be pl. a hidasi birtokrendező és termelést biztositó községi bizottságba "Írástudó szakértő" minőségben özv. Kardos Sándorné, a tolna-baranyai dzsentri társaság egyik tagja, hidasi földbirtokosnő, akinek birtokán titokban az ellenforradalmi szervezkedés egy másik központja épült ki a megye keleti szélén. 37 Ebben a liberális légkörben (amellyel az intézőbizottság proletár elemei nem értettek egyet, de nem volt erejük megváltoztatni) a megyei birtokos s ágnak nemcsak azt nem volt nehéz elérnie, hogy megmaradjon volt uradalma vezetőjének, hanem azt sem, hogy a gazdaságban dolgozó cselédségnek ne legyen beleszólása a vezetés ügyeibe. A megyei munkástanácsok politikai arculata elég vegyes volt Baranyában is, mint általában mindenütt. A fő baj azonban nem az volt, hogy az ápr. 10-i választások alkalmával több olyan személy is bekerült a megyei szintű irányitásba, aki nem volt a tanácshatalom következetes hive, és később, a proletárdiktatúra sűrűsödő nehézségei közepette a jobboldali befolyás alá került. A politikai munka gyengesége abból eredt, hogy a baranyai munkásmozgalom forradalmi erői, a baloldal legjobb, legtapasztaltabb harcosai Hajdú Gyula, Noé János, stb. másutt tevékenykedtek, itteni munkástanács tagságuk inkább csak megtisztelő cim volt, anélkül, hogy valóban belefolytak volna az irányitásba a meg nem szállt baranyai területen. A reakció pedig felhasználta ezeket a körülményeket. Szilyék megtévesztő manőverezése az volt, hogy látszólag nem támasztottak nehézségeket, különösen a rekvirálások tekintetében igyekeztek loyálisnak mutatkozni, s ugyanerre tanították ki a velük tartó kulákokat és a befolyásuk alá került gazdákat is. Igy nem adtak okot arra, hogy a politikai megbízhatatlanság gyanúja felmerüljön ellenük, illetve ha ilyenre mégis sor került, azt könnyebben le tudták szerelni. Ez a taktika akkor hozta meg a gyümölcsét, amikor ismét felmerült a birtokosok szempontjábók igen veszélyes gondolat, hogy a kis baranyai terület "gazdasági önállósága" meg fog szűnni. Junius elején a Földmüvelésügyi Népbiztosság ugy intézkedett, hogy Dombóvárott gazdasági főbiztosságot állit fel és ennek hatáskörébe utalja a sásdi gazdasági felügyelőséghez tartozó szocializált gazdaságokat is. A Dombóvárhoz való csatolás gondolata viharos tiltakozást váltott ki a baranyai munkástanács tagjai körében. (Blaskovich korábban idézett utalásából arra lehet következtetni, hogy ez az ellenállás nem volt minden befolyásolástól mentes.) A kérdés megvitatására összehívták a munkástanács ülését. (Ez volt egyébként az egyetlen alkalom, amikor a munkástanács plénuma tanácskozott Baranyában.) Sajnos, az ülésről készített jegyzőkönyv igen soványan adja vissza a felszólalások tartalmát. 3

^ Annyit mégis meg lehet állapítani, hogy a túlfűtött szenvedélyek a megyei sovinizmus irányába voltak hangolva. Az elhangzott érvek között olyanok is szerepeltek, amelyek sokfelé megtalálhatóak ebben az időben. A rossz gazdasági helyzetben nemcsak egyes községek, hanem néhol a megyei vezetők is arra törekedtek, hogy saját területük gazdasági érdekeit a forradalom össznemzeti érdekei elé helyezzék. Igy elhangzott az, hogy a csatlakozás nem kívánatos, "mert Dombóvár gazdaságilag Baranya vármegyére is nagy befolyást fog gyakorolni. " "Dombóvár annyira kiaknázná a gazdasági helyzetet és annyira berendezkedne itt, hogy a visszacsatolás nagy nehézségekbe ütközne már és az itteni dolgozó nép