Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH MÁRTA: A Tanácsköztársaság földrendeletének végrehajtása Baranyában

beleavatkozásnak vélte és visszautasította. A vitát egy jegyzőkönyvből ismerjük, amelyet az ügyről vettek fel. Békefy olyan érveket használt a somogyiakkal szemben, amelyek látszólag megtámadhatatlanok voltak, mert megegyeztek a tanácskormány intencióival. Hivatkozott arra, hogy most a legelsőrendü feladat a termelés biztositása, s a termelőszövetkezet megalakítása "a most már előrehaladott dologidőben" csak akkor történhet meg, ha az nem zavarja meg a termelést. Mint már arról szó volt, a tanácskormány a termelőszövetkezetesitést kérdésében is mindenekelőtt azt a gyakorlati szempontot tartotta szem előtt, hogy az ország súlyos élelmezési problémáját kell megoldania, s ezért a szocializált gazdaságokban elsősorban a rendet, a zökkenőmentes munkamenetet, a termelés folyamatosságát kivánta elérni. Ebbe az irányba mutatott a gazdabiztos érvelése is. Jóhiszeműségét azonban mégis kétségbe kell vonnunk. Nemcsak azért, mivel a termelőszövetkezetek szervezése április második felében országszerte folyt még (ami nyilvánvalóan következett abból, hogy a földrendelet is csak április elején látott napvilágot). Hanem elsősorban azért, mert a somogyiak szemrehányásai között szerepelt az is, hogy a baranyai gazdabiztos Gödrén a már megalakított termelőszövetkezetet is szándékosan felbomlasztotta. Békefy erre azt válaszolta, hogy Gödrén a termelőszövetkezetet azért nem alakította meg, mert azt ott senki nem kivánta. Az előzmények ismeretében ez a válasz elfogadhatatlan. De Békefy az államigazgatás formális oldaláról is talált kapaszkodót a termelőszövetkezetesités elhárítására: azzal érvelt, hogy a termelőszövetkezet alakítására nem kapott utasítást. Ez - ha a földtörvény végrehajtási utasítását értjük rajta - valóban igy is volt. De hogy ez a forradalmi cselekvés napjaiban mennyire csak ürügy volt

;

fzt maga is érezte, s ismételten hangsúlyozta, hogy "ő is a termelőszövetkezetek mielőbbi megalakítására törekszik." A tárgyalás akkor azzal az eredménnyel zárult, hogy a somogyiak visszavonultak és többé nem próbálták meg a baranyai szocializálásokat a "somogyi módra" való termelőszövetkezetesités útjára terelni. A baranyai direktórium állásfoglalását már ekkor erősen befolyásolta az a megyei sovinizmus, melyet a reakció később is olyan sikeresen fel tudott használni arra, hogy a szövetkezetesítés veszélyét elháritsa. Figyelemre méltó azonban, hogy a baranyai intézőbizottság az eset után azzal a kérelemmel fordult a Földmüvelésügyi Népbiztossághoz, hogy Baranya önálló termelőszövetkezeti központot hozhasson létre. 29 (Vagyis a kérdést pusztán igazgatási oldalról közelitették meg. ) A népbiztosság azonban a kezdeményezést visszautasította azzal, hogy a Baranya megyei termelőszövetkezeti központot akkor fogja majd felállítani, ha a megye többi része felszabadul a megszállás alól. Ez a döntés reális volt, egyébként is a kicsiny baranyai terület, ahol viszonylag nem nagy középbirtokokról volt szó, nem volt jelentós az országos átszervezés szempontjából. Viszont, amint a tények mutatják, lett volna lehetőség a termelőszövetkezetek ti egalaki'ására Baranyában is, különösen, ha igénybe veszik a tapasztalt somogyi forradalmároktól felajánlót' segítséget. Így azután csak a szocializálások formális végrehajtása történt meg. Maga a szocializálás aktusa tulajdonképpen két részből állt: az egyik a gazdaság leltározása volt, a másik pedig az uradalomban alkalmazásban lévő cselédség bevonásával a kisajátított birtok uj vezetőinek megválasztása. Ez utóbbival kapcsolatban a Földmüvelésügyi Népbiztosság ugy rendelkezett, hogy a szocializált gazdaságok vezetésére az illető birtok volt tulajdonosa, haszonélvezője, vagy haszonbérlője is megbízást kaphat, "feltéve, hogy azt az érdekelt munkásság, cselédség, illetve azok bizalmi férfiai kivánják és ha ezen kívánsághoz ugy a helyi, mint a megyei munkástanács hozzájárul. "30 Ez a rendelkezés, amely a termelés folyamatossága érdekében a szakszerű vezetést akarta biztosítani, országszerte lehetőséget nyújtott a reakciónak ahhoz, hogy a szocializálások súlyát csökkentse. Igy volt ez Baranyában is. A földmüvelésügyi népbiztosság említett rendelkezésére támaszkodva" - azt aztán sikerült több-kevesebb nehézséggel keresztülvinni, hogy mindenhol a bentlévő tulajdonost, bérlőt, megbízható gazdatisztet, stb. választották neg. Igy aztán az egyes gazdaságok mindenkinek saját kezelésében maradtak." - állapította meg a baranyai TAGYOB jelentés. 3i Egyéb források alapján egy olyan esetről tudunk, amikor ugylátszik valóban voltak "nehézségei" a tulajdonosnak a megválasztás alkalmával. Ez, az előzményekből érthető módon Gödrén történt. Az idevonatkozó adatok hiányos volta következtében nem lehet pontosan felde-