Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZENTISTVÁNYI GYULÁNÉ: Oktatáspolitikai intézkedések 1945-1946

Tábor, a Levente Egyesület, a Turulszövetség és más hasonló fasiszta ifjúsági szervezetek. A kormány a büntetőeljárás lehetőségét kiterjesztette azokra is, akik e feloszlatott szervezetek bármelyikében illegálisan tovább tevékenykedtek. Mindezek ellenére a fasiszta fertőzés hatására a mult visszatérően kisértett. A sorait rendező reakció a fiatalokat felhasználta saját céljaira. Az általuk elkövetett büntettek listáján előfordult a gyilkosság, a lőszerrejtegetés, a szervezkedés. Az UJ DUNÁNTÚL 1945. október 20-i számában beszámolt arról, hogy összeesküvő ifjúsági rohambrigádot lepleztek le Pécsett, amelynek diákfiatalokból álló tagjai, jobboldali kisgazdák, közöttük tanárok irányításával választási plakátokat szaggattak le. A súlyos helyzet nagy felelősséget háritott a tanügy dolgozóira, a pedagógusokra. Soraik rendezését szolgálták az igazolási eljárások. Az 1945 - januárban megjelent vonatkozó kormányrendelet hatálya kiterjedt a közoktatási alkalmazottakra, a felekezeti iskolák alkalmazottaira is. Az 1945. májusában megjelent 1080/1945 ME szerint az igazolás megtagadásának kritériumai között szerepelt a nyilas párttagság, a különböző fasiszta egyesületekhez való tartozás, a háborúba lépés mellett és a szövetséges hatalmak ellen folytatott propaganda, a gyűlöletre történő izgatás. E rendeletek végrehajtásával párhuzamosan hatálytalanították az 1945. október 15-vel kezdődő kinevezéseket, felülvizsgálták az 1944. március 19 és október 15 között eszközölt előléptetéseket, megszigorították a munkahelyükről eltávozottak igazolását. Az igazolást meghatározó rendeletek megfeleltek az antifasiszta harc követelményeinek, de az eljárá soknál a reakciós körök mentegették egymást, és akadályozták a kibontakozást. A közoktatást érintő igazolásoknál az általános tapasztalatokat meghaladóan jelentkezett a halogatás. A VKM a pedagógushiányra történő hivatkozással akadályozta a pályáról történő eltávolításokat. Az igazolások mércéjét megszabta a nemzeti bizottságok, az igazoló bizottságok összetétele is. Baranya vármegye törvényhatósága elitélte a szakminisztériumok által lebonyolított előzetes, külön igazolásokat, továbbá a fasisztákat mentegető tisztviselőket és igazoló bizottsági tagokat. Az UJ DUNÁNTÚL 1945 június 24-i száma "Fasisztamentés" c. cikkében birálta ezeket a jelenségeket. 1946-ban készült összesités kimutatta, hogy Baranyában 761 tanitó közül nem igazoltak 47 főt, ez arányaiban túlhaladta az országos átlagot, amely szerint 25896 tanitó közül még nem igazoltak 786 főt. 9 A nem igazoltak mintegy 20-21 %-át sújtották állásvesztéssel. A konzervativ erők ellenállása erősen éreztette hatását az egyetemeken folyó igazolásoknál. A VKM javaslatára a Minisztertanács 1945 május 4-i ülésén az autonómiára történő hivatkozással felfüggesztette az egyetemi igazolásokat, majd a nemzeti bizottságok követelésére mégis ugy döntött, hogy a nemzeti bizottságok jelölik ki az egyetemi igazoló bizottságokat. Az ellentmondásosság itt is megmutatkozott. Előfordult 1945 júliusában, hogy a Pécsett működő IV. sz. igazoló bizottság, olyan oktatót is igazolt, aki politikai okokból rendőri felügyelet alatt állt. Ennek ellentéteként a rektor a kommunista főispánnal egyetértésben javasolta a díszdoktorok felülvizsgálatát is. Az egyetemi hallgatók igazolása formális volt. Ezzel összefüggésben 1946-ban a SZABAD NÉP is kénytelen volt foglalkozni a PETISZ, a pécsi egyetemi hallgatók szervezetének botrányával, amelynek során e szervezet egyes tagjai a fasiszta fajvédelmi törvények mellett agitáltak. H Az igazolások kiterjesztése az oktatásügy dolgozóira jogos követelmény volt. Az ellenforradalmi rendszer neveléspolitikája nagy szerepet vállalt a fasiszta szellemi fertőzésben, igy az igazolási eljárások a fasizmus elleni küzdelem fontos eszközét képezték. A végrehajtással együttjáró jelenségek szemléltették a koalición belüli polarizációt, a baloldal határozottságát, a reakció halogató taktikáját. Harc árán sikerült csak elérni, hogy a legexponáltabb, legkompromittáltabb elemeket az oktatásügyből eltávolítsák. A sorozatos követelések hatására a MAGYAR KÖZLÖNY 1945 május 9-i és azt követő számai ismertették az igazolások személyi konzekvenciáit. Az emiitett közlöny több miniszteri osztályfőnök, tanácsnok, gimnáziumi igazgató, tanügyi tisztségviselő és a levente oktatásban kompromittált testnevelő tanár felfüggesztéséről számolt be. Az esetek egy részében az eljárás áthelyezéssel végződött. Mindez a későbbiekben sok gondot okozott. Az MKP Pécsi Szervezetének titkára 1946-ban kénytelen volt tiltakozni egy polgári iskolai tanár tanfelügyelői kinevezése ellen, mert nevezett, mint százados a Levente ellenőrző parancsnoka volt, és erősen jobboldali magatartást tanúsított.

12 Ugyancsak 1946/47-ben a pécsi kommunista pártszervezet visszatérően követelte azon pedagógu- • sok, tanfelügyelők áthelyezését, akik "a reakciós front legkeményebb pillérei" voltak. 13 Az i-