Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOMANOVICS JÓZSEF: A felszabadulást követő agrárátalakulás főbb vonásai Baranyában

1935. évi 11 kat. holddal szemben. Példájuk nyomán a baranyai tősgyökeres gazdák is nagy kedvvel bekapcsolódtak a dohánytermelésbe - söt mi több - uj dohányfajtát is meghonositottak, az albániai u. n. "Djebel" fajtát, amit vékony levele és kellemes aromája miatt cigaretta gyártására is kiválóan felhasználtak. A "Djebel" szegény talajon is megélt, Siklós és Nagyharsány környékén termelték különösen a meleg, száraz éghajlatot kedvelte. ^ A sepró'cirok és a hagyma szántóföldi termelésének megkezdése Csongrád és a Békés megyei telepesek nevéhez fűződik. Azelőtt is termelték a megyében az emiitett növényeket, de a cirokot szegélynövény gyanánt, a hagymát pedig csak - kis mennyiségben - konyhakertben. Ezzel szemben 1948-ban szántóföldön 244 kat. hold hagymát ültettek Baranyában. Hasonló volt a helyzet a mákkal, amit főleg saját szükségletre, néha köztesként, többnyire azonban a ház körül termeltek. Vetésterülete 1947-ben 795 kat. holdra emelkedett. Fellendítették a telepesek a megye cukorrépatermelését is. A cukorrépa vetésterülete az 1935. évi 918 kat. holddal szemben 1948-ra 4.596 kat. holdra emelkedett. A napraforgó termelése ugyancsak növekedett, 1948-ra 21.861 kat. holddal a szántóterület 5,3 %-át foglalta el. Lényegében uj növénynek tekinthető Baranyában a dinnye is. A felszabadulás előtt csak a Dráva mentén foglalkoztak jelentéktelen dinnyetermesztéssel, az alföldi és hevesi telepesek azonban olyan helyeken is meghonosították, ahol azelőtt termelését kizártnak tartották. A dinynye vetésterülete 1947-ben már 145 kat. hold volt, s később is fokozatosan növekedett. 56 A megyében a kerti vetemények szántóföldi termelésének^

7 kiszélesítése az alföldi, a székely és a szlovákiai telepeseknek tulaj don it ható, előzően csak a pécskörnyéki délszláv községekben termeltek kisebb területeken káposztát, petrezselymet, sárgarépát, - Siklós környékén kis mértékben - zöldborsót, paprikát és egyéb főzelékféléket, - illetve Mohácson - téli salátát. A szántóföldi zöldségtermelés a felszabadulás előtt mintegy 40-50 községre terjedt ki, és viszonylag kis területet ölelt fel, ezzel szemben 1947-ben a szántóföldön termelt konyhakerti vetemények vetésterülete 2. 524 kat. holdra rúgott. A megye 167 községében foglalkoztak e jövedelmező gazdasági ággal, s különösen szép eredmények születtek a siklósi, a pécsi járásokban, illetve Pécs város határában. ^8 A megyében meghonosított uj növényféleségek elterjedése értékes vonásokkal gazdagította a megye mezőgazdaságát. 59 A fentebb vázolt előnyök mellett bizonyos hátrányok is származtak abból, hogy a megyébe került telepesek - a dunántúliak kivételével - előzőleg a baranyaitól erősen elütő vidékeken éltek, eltérő gazdálkodáshoz szoktak. Az uj környezetbe való beilleszkedéssel kapcsolatos problémák a növénytermelés egyes ágaiban, kiváltképpen az állattenyésztésben jelentkeztek. Sajnos az alföldiek, a székelyek - sot még a szlovákiaiak is - gyakorlatlanok voltak a hegyi szőlők müvelésében. A szakértelem hiányán kivül azonban az a körülmény is hátráltatta őket e tekintetben, hogy a volksbundisták és támogatóik legszivósabban a szőlőbirtokaikhoz ragaszkodtak. A telepesek a volksbundisták makacs ellenállása, a szőlőmüvelés területén őket ért gyakori éles támadások, sőt a meg- megújuló visszavételi kísérletek láttán ugy vélték.hogy helyzetük e területen a legbizonytalanabb. Ezért nem lelkesedtek a szőlőkért, többen csak ímmel-ámmal művelték, amiből súlyos károk származtak. A felszabadulás utáni első években a megye szőlőterülete - főleg a villányi minőségi borvidéken, átmenetileg - mennyiségileg - lecsökkent, minőségileg pedig leromlott. A II. világháború végén a megye szőlőállományát 19. 000 kat. holdra becsülték, amiből 1945-1948 között ezer holdak mentek tönkre. A károk méreteire jellemző, hogy a telepítés befejezése után 10 évvel - pedig közben a veszteségek egy részét már pótolták - még mindig csak 17. 000 kat. holdra sikerült növelni a szőlővel betelepített területek nagyságát. Részben hasonló volt a helyzet a gyümölcstermelésben, ahol azonban az érzékenyebb viszszaesés nem a telepesek gazdálkodásából, hanem a háborús eseményekből származott. A háborús károk következtében a megye gyümölcsfaállománya 1, 300. 000-ről 890. 000-re csökkent, ami 32-33 %-os veszteséget jelentett. 60 Ezenkívül gátolta a gyümölcstermelés fejlesztését a hibás területfelszórzási politika is, amely a gazdákat nem inspirálta a hiányok pótlására, illetve uj gyümölcsösök telepítésére. Az állattenyésztésben is bajok mutatkoztak, melyek abban gyökereztek, hogy Baranyában korábban istállózott, főleg tejtermelésre beállított szarvasmarhatenyésztést folytattak. Az alföldi ujgazdák viszont megszokták a legeltetéses szarvasmarhatenyésztést, ezért a szántóföldi