Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOMANOVICS JÓZSEF: A felszabadulást követő agrárátalakulás főbb vonásai Baranyában

E szerint a reformátusok aránya jobban, a görög katolikusoké és a római katolikusoké kisebb mértékben növekedett. Ezzel szemben elsősorban és főképpen az evangélikusok, de valamelyest a görögkeletiek aránya is csökkent a megyében. A reformátusok előretörését mindenekelőtt a szlovákiai telepesek okozták, akik túlnyomórészt reformátusok voltak, de kisebb mértékben hozzájárultak a Hajdú- Bihar, Szabolcs, Békés és Szatmár megyék telepesei is. Érdekes megfigyelni, hogy a római katolikusok aránya annak ellenére sem csökkent - sőt növekedett-, hogy a megye kitelepités által érintett járásaiban a megyei átlaghoz közelálló, vagy azt meghaladó arányban éltek az emiitett felekezethez tartozó lakosok (hegyháti járás: 82,4 %, villányi járás 83,0 %, pécsváradi járás 87,5 %, mohácsi járás 94,2 %). A csökkenés azért nem következett be, mert az emiitett járásokon belül volt többnyire magasabb az evangélikusok aránya is, akik főként a német lakosságból kerültek ki és igy a veszteségek elsősorban az evangélikusokat érték, másrészt több olyan megyéből (Zala, Heves, Tolna Veszprém) kaptunk telepeseket, ahol a baranyai magas átlagot meghaladó, vagy azt megközelitő százalékban éltek római katolikus vallásúak. A reformátusokkal lényegében egyenlő nagyságú, de ellentétes irányú változást (csökkenést) mutattak az evangélikusok, azért mert a németség tekintélyes része ehhez a felekezethez tartozott. 1941-ben az evangélikusok aránya a németlakta járásokban felülmulta a megyei átlagot és a megye összes többi járásáét. A csökkenés mértékét az Ő esetükben viszont az mérsékelte, hogy - bár kis számban-, de kaptunk evangélikus vallású telepeseket is Szlovákiából, Békésből és részben Tolnából. Mivel a telepitések révén az egyes egyházakhoz tartozó hivők összetételében változások történtek, az érdekelt vallási vezetők rendre megszólaltak és saját érdekeiknek megfelelő javaslatokat terjesztettek az illetékes szervek elé. A dunántúli evangélikus püspök annak a meggyőződésének adott kifejezést, miszerint "egyházi érdekből az volna kivánatos, hogy a kitelepítettek helyére evangélikus családok telepíttessenek be. Ez állami érdek is, mert a letelepítettek asszimilációját megkönnyítené, ha nem lenne vallási különbözőség is. "

50 Hasonló szándék vezette a hercegprímást is, amikor a katolikus püspöki kar nevében azt indítványozta, hogy"a földbirtokreform kapcsán végrehajtandó telepítéseknél a telepes községek vallási egysége megőriztessék (egy templom, egy lelkészség, stb. )". 51 A dunántúli református egyházi vezetők, akik külföldről és belföldről is nagy számban gyarapodtak uj hivőkkel, arra törekedtek, hogy egységes tömbbe telepítsék őket, s uj anyaegyházközségek és leányegyházközségek megalakítását szorgalmazták. 52 A telepesek elhelyezésével kapcsolatban a vallási szempontok érvényesítéséről a vonatkozó rendeletek nem intézkedtek. A Telepítési Tárgyaló Tanács azt az irányelvet követte: "hogy bizonyos felekezethez tartozókat a lehetőségekhez képest ugyanolyan felekezetű községekbe kell telepíteni. "53 Az illetékes szervek azonban a távozók illetve az érkezők vallási megoszlásában mutatkozó viszonylag nagyarányú különbségek, a telephelyek szétszórtsága, stb. miatt a fenti elgondolásoknak nem mindig tudtak eleget tenni, s az ebből fakadó feszültségek hosszú ideig elkísérték a megye telepes lakosságát. A földműves lakosság tekintélyes részének kicserélődése mély nyomokat hagyott a megye mezőgazdasági termelésében is. A telepesek meghonosítottak Baranyában addig ismeretlen, vagy alig alkalmazott termelési szokásokat, módszereket. Más, hagyományosokat viszont elhagytak, illetve - csak bizonyos késéssel - sajátítottak el, ezáltal - pozitív hatásuk mellett számottevő nehézségeket is okoztak a megye gazdasági életében. Baranyában a telepeseknek köszönhető a dohánytermelés viszonylag széleskörű elterjedése. A felszabadulás után idekerült nyírségi és hajdúsági telepesek megpróbálkoztak - főleg a megye déli részében - tiszántúli hazájukban kiválóan bevált dohánytermeléssel. A kísérlet olyan nagyszerűen sikerült, hogy 1948-ban már 537 kat. holdon termelték a szóbanforgó növényt az