Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOMANOVICS JÓZSEF: A felszabadulást követő agrárátalakulás főbb vonásai Baranyában

Ahogy az egyik jelentésben olvashatjuk: "A délszláv lakosság körében különösebb megnyilatkozást sem Tito mellett, sem Tito ellen nem észleltünk. Tartózkodnak mindennemű politikai megmozdulástól. A Délszláv Szövetség munkáját egyáltalán nem támogatják és annak munkájában nem vesznek részt. Ugy nyilatkoznak, hogy ők nem délszlávok, hanem magyarok. "39 A délszláv lakosság életében jelentkező súlyos problémák - sajnos - nem multak el nyomtalanul gazdálkodásuk tekintetében sem. Következményeik évek multán is éreztették káros hatásukat a megye mezőgazdaságára. A délszláv lakosság körében az ötvenes évek végén, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével kibontakozott ideológiai vita hatására, rövid időre feléledt az 1949 utáni idők emléke. Attól tartottak, hogy az ellentétek ujabb felszinre kerülése helyzetük rosszabbodását eredményezi ismételten. Hamarosan meggyőződtek azonban arról, hogy az ideológiai nézeteltéréseknek nem feltétlenül velejárói a személyi kultusz idejéből ismert - és joggal elitélt - megtorló intézkedések. A nemzeti kérdésnek minden nemzetiséget azonosan érintő, higgadt, a lenini elveknek egyre jobban megfelelő kezelése megnyugtatta őket, melynek hatására még inkább bele'Ilesákedtek társadalmunk életébe. Egyre inkább élnek azzal a lehetőséggel - melyet a Politikai Bizottság 1958-as határozata szögezett le -, hogy szövetségük (az összes többi nemzetiségekével egyetemben) az alkotmányban biztositott jogaiknak megfelelően , szocialista tartalmú politikai és kulturális felvilágositó munkát folytasson. 40 A földreform, illetve a telepítés feltűnő hatást gyakorolt a megye népesedésének alakulására, illetve a falusi lakosság összetételére. A felszabadulást követő agrárátalakulás következtében a belső vándorlás iránya a megyében a korábbiakhoz képest uj vonást mutatott, a két világháború közötti városbaözönlést felváltotta a falura költözés. A visszaköltözőket csábították a viszonylag könnyű vagyonszerzési (föld, ház, stb. ) lehetőségek, de egyéb okok is közrejátszottak abban, hogy sokan bucsut mondtak a városnak (munkanélküliség, a városi megélhetés nehézségei stb. ) Az 1949-es népszámlálás adatai szerint 1941 és 1949 között Baranyában a falusi lakosság 1,2 %-kal növekedett (a kitelepítések ellenére), Pécsett ezzel szemben 0,5 %-kal fogyott. Sőt Baranya, amely 1869 óta minden népszámláláskor kisebb növekedést mutatott az országos átlagnál, 1941-1949 között felülmulta az országos eredményeket, ami természetesen jótékony hatást gyakorolt a megye gazdasági (mindenekelőtt mezőgazdasági) életére. A szóbanforgó időszakon belül is elsősorban 1945 és 1948 között érvényesült a falubaáram lás tendenciája, 1949-től viszont már a városba való visszaszivárgás első jelei mutatkoztak. Főleg azok hagyták el hamarosan a falut, akik eredeti foglalkozásukat tekintve nem tartoztak a földművesek közé. A megye mezőgazdasági lakosságának háború utáni megnövekedése azonban csak kis részben magyarázható a megyén belüli mozgással. A többlet túlnyomóan azoknak a telepes családoknak a beköltözéséből adódott, akik a megye, sőt az ország határain túlról kerültek Baranyába. Nézzük meg kissé közelebbről honnan verbuválódtak a megye telepesei és hogyan szóródtak szét a baranyai községekben. Az ország más vidékeiről szinte mindenhonnan kerültek telepesek a megyébe, legtöbben mégis Hajdú-Bihar, Zala, Tolna, Veszprém, Heves, Békés, Szabolcs-Szatmár és Pest megyékből. A telepesek másik csoportja az ország határain kivülről (Csehszlovákiából, Jugoszláviából, kisebb számban Romániából és néhányan a Szovjetunió területéről) érkezett Baranyába. Csehszlovákiából először a menekülések, majd később a lakosságcsere révén (főként a'Mátyusföldről") kaptunk telepeseket. Jugoszláviából három vidékről áramlottak telepesek. Az egyik góc az u. n. "baranyai háromszög", ahonnan leginkább a szomszédos községekbe telepedtek át, a másik Horvátország, melynek magyarlakta vidékeiről jött több család, a harmadik terület pedig Bácskának Jugoszláviához tartozó része, ahonnan azonban elsősorban nem őslako-