Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOMANOVICS JÓZSEF: A felszabadulást követő agrárátalakulás főbb vonásai Baranyában

ra azáltal, hogy sokan visszakapták egykori házaikat, egyéb vagyontárgyaikat. Lehetővé tették a kitelepítés révén helyenként szétválasztott családok összeköltözését, a kitelepítettek és az itthonmaradottak közti kölcsönös látogatásokat, stb. Az ilyen és hasonló intézkedések következtében többségük lépésről-lépésre, fokozatosan beleilleszkedett uj életformánkba, részt vállalt a szocializmus építéséből. Megnövekedett és megszilárdult a kölcsönös bizalom, s ma a magyarokkal közös termelőszövetkezetekben vállvetve, mind teljesebb egyetértésben, munkálkodnak közös felemelkedésünkért, mert túlnyomó többségük jól és itthon érzi magát Magyarországon. Ami a délszlávokat illeti, ők a megyében - százalékosan és abszolút számuk tekintetében is - állandóan csökkenő tendenciát mutattak, mind a felszabadulás előtt mind utána, bár ez a fogyás, tiz éves periódusokat tekintve, csak néhány tized százalékot (azaz néhány száz főt) jelentett. A délszlávok számának és arányának csökkenése a felszabadulás előtt a németség térnyerésével, illetve egy részüknek elmagyarosodásával magyarázható, melyek közül az utóbbi tendencia napjainkban is tart. 3

^ A 3,2 %-ot jelentő délszláv lakosság (22 községben többségben \olt) a felszabadulás után hamarosan két izben is felhívta magára a figyelmet. Egy részük a szláv győzelem hatása alatt megpróbálta a délszláv származást jogtalan előnyök szerzésére felhasználni. 32 sőt egyesek a legalitás és az államhűség rovására kilengéseket követtek el. Az Antifasiszta Szláv Front tagjai Mohácson törölni akarták a "Magyar" szócskát a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasókörének házán lévő ~imfelírásból. Szalánta, Áta, Németi és Pogány - zömében délszlávok által lakott községek megtagadták beszolgáltatási kötelezettségeik teljesítését. 33 Egyesek odáig merészkedtek, hogy aláírásokat gyűjtöttek Baranyának Jugoszláviához történő átcsatolása érdekében. 34 Szeparativ te\ ékenységüket azzal indokolták, hogy nem kellene jóvátételt fizetni, állatokat és terményeket leadni, ha az általuk lakott terület "Tito Jugoszláviájához tartozna". 35 '. dkapásaikat részben magyarázza egyes magyar tisztviselők (főként jegyzők) által folytatott - a délszlávokat sértő, a horthysta időkre emlékeztető - nemzetiségi politika, ami - s ez az érem másik oldala - több esetben jogos kifakadásra késztette őket. 36 Az ország és a megye vezetői éberen figyelték a magyarországi délszlávok helyzetét, és a magyar-jugoszláv jóviszony érdekében - a felszabadulást követő első években - mindent megtettek a mindkétoldali túlzások megszüntetése érdekében. A belügyminiszter elrendelte, hogy az olyan községekben, amelyekben a délszláv lakosság aránya elérte a 20 %-ot, a feliratokat két nyelven függesszék ki. Biztosították számukra azt a lehetőséget, hogy a hivatalokhoz anyanyelvükön fordulhassanak, az egyes magyar tisztviselők elleni jogos panaszaikat gyors vizsgálat és - az eredménytől függően - határozott felelősségrevonás követte. A főispán - a belügyminiszterhez küldött jelentésében - 1946. júniusában már azt konstatálhatta, hogy: "általában a délszláv nemzetiségű és a magyar lakosság közötti viszony kifogástalannak mondható"37 Szervezetük az Antifasiszta Szláv Frontból kivált Délszláv Szövetség, mely kezdetben tömegszervezeti - egyesületi jelleggel, toborzott tagsággal, alapszervezetekkel stb. dolgozott, a felszabadulás utáni első esztendőkben rendkívül aktív politikai és kulturális tevékenységet folytatott. A szervezet elősegítette a magyarországi délszlávoknak az ország életébe való újszerű beilleszkedését és aktív részvételét a szocialista forradalom kibontakoztatásában. A Tájékoztató Iroda 1948. és 1949. évi Jugoszláviával, illetve a Jugoszláv Kommunista Párttal kapcsolatos határozatait követően azonban a fenti tevékenység megtört. Az ötvenes évek elején alakult uj szövetségük - melynek céljai meghatározása tekintetében eleinte nagyfokú bizonytalanság mutatkozott - politikai tevékenysége minimálisra zsugorodott, gyakorlatilag csupán a kulturális élet és az iskolaügyek problémáival foglalkozott. A Jugoszláviával megromlott viszony kapcsán szinte az egész délszláv lakosságot - sőt még a Jugoszláviával rokoni, vagy egyéb kapcsolatban lévő magyarokat is - zaklatni kezdték. Koholt vádak alapján letartóztattak, vagy áttelepítettek nagy számban délszláv kulturmunkásokat, pedagógusokat, a Szövetség munkatársait, stb. 38 A két ország viszonyának megromlása és a velük szemben alkalmazott diszkriminációs politika passzivitásba szorította a hazai délszláv lakosságot. A német kitelepítés már korábban is nyugtalanította őket, ettől kezdve pedig határozottan attól tartottak, hogy ríjuk is hasonló sors vár, ezért mindentől távoltartották magukat és asszimilálódásukat próbálták bizonyítani.