Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)
TANULMÁNYOK - KOMANOVICS JÓZSEF: A felszabadulást követő agrárátalakulás főbb vonásai Baranyában
haszonnal járt. A kitelepítés révén megszabadult a megye a német fasizmus leghűbb kiszolgálóitól, akiknek jelentős része a felszabadulás után sem tudott szakítani múltjával. A vétkes német lakosság többi részének a magyar és délszláv lakossággal való keveredése elejét vette annak, hogy a megye nagyobb tömegben élő nemzetiségét idegen célok érdekében felhasználhassák, uj helyükön - korábbi béklyóiktól megszabadulva - könnyebben beilleszkedtek népi demokráciánk által teremtett politikai viszonyokba. Másként értékelendő a helyzet gazdasági tekintetben. A kitelepitések és vagyonkorlátoz ások elsősorban nem gazdasági, hanem politikai meggondolások alapján történtek, amelyek a gazdasági szempontokat részben keresztezték. A németek - többségükben - dolgos, szorgalmas, a megye mezőgazdaságát magas fokra emelő gazdák voltak, a mezőgazdasági lakosság egyik legértékesebb részét képezték, távozásuk tehát értékes erők elvesztését jelentette. 25 A németek gazdasági hasznosságát huzza alá az a körülmény is, hogy Rákosi Mátyás már 1948 őszén az MDP KV ülésén indítványozta egyrészüknek az országba való visszahozatalát. Az inditvanjr nyomán a belügyminiszter felhatalmazást kapott, hogy egyes kitelepitetteknek - egyéni mérlegelés alapján -visszaadja a magyar állampolgárságot. 26 A mentesített, illetve visszahagyott német lakosokat, akik a vagyonelkobzás és a kitelepítés módja miatt amugyis bizalmatlanok voltak rendszerünk iránt, a kitelepítést követő rendelkezések távolról sem nyugtatták meg. Az alispánnak küldött bizalmas főjegyzői hangulatjelentésekből kitűnik, hogy a németségnek csak kisebb része fogadta megelégedéssel az ujabb rendeletek, illetve az alkotmány által biztosított jogokat. S nem is egészen alaptalanul, ugyanis az alkotmányban és más jogszabályokban megfogalmazott, s a gyakorlatban is megvalósított pozitív irányvonal mellett, évekig olyan törekvések is érvényesültek az országban, amelyek figyelmen kivül hagyták a marxista-leninista nemzetiségi politika elveit, és megsértették a nemzetiségi egyenjogúságot. Hosszú ideig kimondatlanul is ott lebegett a levegőben, hogy élnek az országban nemzetiségek, de a németség - hátrányosan - különbözik a többiektől. A detronizált, de SZÍVÓS gyökerű nacionalizmus szelídebb formában tovább élt a magyar lakosság egyes köreiben. Ami gazdasági helyzetüket illeti, a megindult termelőszövetkezeti mozgalom részben hozzásegítette őket, hogy kikerüljenek a vagyonelkobzással előidézett hátrányos helyzetükből. 27 Keresetük már az első időkben azonos, vagy magasabb volt, mint a többi termelőszövetkezeti tagé, s helyzetük a kollektivizálás befejezése után e tekintetben tovább javult. Szakmai hozzáértésük, lelkiismeretességük és szorgalmuk azt eredményezte, hogy zömük viszonylag jó anyagi körülmények közé került. 2 ** Ugyanakkor továbbra is nyugtalanították őket, illetve zavarták a telepesekkel való normális viszony kialakulását az évekig elhúzódó - főleg házakra vonatkozó - tulajdonjogi viták. Az ebből és hasonlókból fakadó elégedetlenség porhanyitotta a talajt az ellenséges propaganda számára a hazai német lakosság soraiban. Kulturális fejlődésüket erősen visszatartotta a német iskola, illetve művelődésügy többéves elhanyagolása. E tekintetben az 50-es évek elején roppant lassan haladtak előre, 29 változást csak az MDP 1956-os májusi határozata, majd az ellenforradalom leverése utáni időszak hozott, melynek következtében olyan gyors fejlődésen mentek keresztül, hogy néhány év múlva semmiben sem maradtak el a többi nemzetiségektől. A német iskolakérdés késedelmes rendezésé súlyos hibának bizonyult, mert - egyéb tényezők mellett - hosszú évekre károsan .befolyásolta legnagyobb lélekszámú nemzetiségünkkel való közvetlenebb társadalmi és kulturális kapcsolatok kialakítását. Másfelől a németség is nehezen engedett fel a háborút követő évek szorongásából, csak töredéke tudott azonnal beilleszkedni uj rendszerünkbe. Eleinte főként a német mezőgazdasági munkások és szegényparasztok vettek részt a tömegszervezetek munkájában, ők léptek a termelőszövetkezetekbe, és váltak az MDP tagjaivá. A többség, mely termelő munkáját ugyan kifogástalanul végezte, egyideig passzív, közömbös magatartást tanúsított, visszahúzódva, elfásultan, csendben élt, politikai kérdésekről nem nyilvánított véleményt. Kis hányada pedig határozottan ellenségesen viseltetett államunk iránt és nyíltan rendszerváltozást*^ remélt. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1958. okt. 7.-i határozata ujabb lökést adott azoknak az akadályoknak az elhárítására, melyek útját állták a marxista-leninista elvek teljesebb érvényesülésének nemzetiségi politikánkban. Pontot tettek a németekkel kapcsolatos tulajdonjogi viták-