Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOMANOVICS JÓZSEF: A felszabadulást követő agrárátalakulás főbb vonásai Baranyában

A felszabadulás után az állattenyésztés a megyében - a szarvasmarha 1947-es és a lóállomány 1946-os visszaesésétől eltekintve - évről-évre fejlődött a vizsgált fajtáknál, bár 1949 áprilisáig csak a juhok tekintetében érte el a békebeli szinvonalat. A többiek esetében továbbra is 35-37 %-os lemaradás mutatkozott. A fejlődés azonban 1945-höz viszonyítva igy is számottevő elsősorban a juh és lótenyésztésben, s valamivel kisebb mértékben a sertés és a szarvasmarhatenyésztésben. Mig tehát országosan a vizsgált periódus végére, a háború előttihez viszonyítva, szarvasmarhaállományunk 21,3 %-ról 53,0 %-ra, lóállományunk 40,4 %-ról 80,0 %-ra, juhállományunk 20;i %-ról 35,5 %-ra emelkedett, addig a megyében a szarvasmarhaállomány 54,5 %ról 63,2 %-ra, a sertésállomány 52,3 %-ról 65,3 %-ra, a lóállomány 47,6 %-ról 65,2 %-ra, a juhállomány 68,0 %-ról 100,6 %-ra növekedett. Vagyis 1948-ra országosan - annak ellenére, hogy a szarvasmarhaállomány kivételével minden fajtánál a megyeieket meghaladó károk keletkeztek - a szarvasmarha és lóállomány tekintetében meghaladták, illetve megközelitették és csak a sertés, valamint a juhállományt illetően maradtak el mélyebben a békebeli szinvonaltól. Ezzel szemben Baranya egyedül a juhtenyésztésben multa felül, ugyanakkor mind a szarvasmarha, mind a sertés, mind pedig a lótenyésztés területén - bár a százalékarányok a sertéseknél és a juhoknál magasabbak voltak mint országosan - alatta maradt a háború előtti nivónak. Mivel azonban a megye és az ország állatállományának fejlődése különböző szintekről indult, a tényleges fejlődés lemérése érdekében nem elégedhetünk meg a növekedésnek csupán a háború előttivel való összevetésével. Azt is ki kell mutatnunk, hogy a szaporodás a felszabadulás után évenként, illetve a vizsgált periódus végére, milyen százalékos eredményeket hozott. Ugyanis több esetben az egyes állatfajtáknál a békebeli szinvonal elérése - a kisebb károk miatt - nem igényelt olyan arányú erőfeszitést, mint azok esetében, melyek ugyan elmaradtak az emiitett szinttől, de az 1945-ös mélyponthoz viszonyítva (volumenben) lényegesen többet fejlődtek. A felszabadulás utáni százalékos fejlődési eredmények vizsgálatából kitűnik, hogy az országos fejlődés (ütemben) 1948-ra - valójában azonban az 1946-os szarvasmarha és juhgyarapodást kivéve a többi években is - lényegesen meghaladta a megyeit, tehát még azokban az esetekben is, amikor a megyei eredmények az országosnál jobban megközelitették, vagy el is érték a háború előtti évek szinvonalat. Mivel magyarázható, hogy az állattenyésztés területén a megyében a fejlődés az országoshoz viszonyítva lassúbbnak bizonyult? Az eltérés több tényezőre vezethető vissza. A megye állatállományát a felszabadulás után az országc; károsodásokon kivül (nagyarányú beszolgáltatás, feketekereskedelem következményei stb. ) egyebek is sújtották. Baranyából az egyes vármegyék részére, az arányosításokkal kapcsolatban történt állatklszállitások révén, kivittek 917 szarvasmarhát, 46 lovat, 1873 sertést, 171 juhot, 1030 baromfit, 48 nyulat, 9 kecskét és 42 tenyészbikát; továbbá kicsempésztek megközelítőleg 4-5 ezer szarvasmarhát, 10. 000 sertést és 2 ezer lovat. " A szarvasmarha és a lóállomány tekintetében az országos és a megyei eredmények közti különbségek azzal is összefüggtek, hogy a megye viszonylag nagyarányú te lépes lakó s s ág át éppen vonóerő tekintetében látták el legmostohábban. Ezért a telepesek állataikat az átlagosnál is jobban "kihasználták", ami viszont hátrányosan befolyásolta a szaporulatot. Viszonylag nagyszámú állat veszett el - csökkentve az állatnevelés esélyeit- azáltal Is, hogy a kitelepítés évekre elhúzódott, s ezalatt az érintett német lakosság állatainak egy részét elprédálta. Ezenkívül a telepesek az egymást keresztező intézkedések, az állandó rémhírek, stb. hatása alatt a részükre juttatott jószágokat nem mindig gondozták megfelelően, illetve ha az előbbire megvolt a hajlandóság - sajnos - néha hiányzott a hozzáértés vagy a megfelelő takarmánybázis. A megye mezőgazdaságának szerényebb eredményei - nem utolsósorban - összefüggtek azzal a körülménnyel is, hogy a gazdaságok nagy részében nem mindig érvényesült a kontinuitás. A nagyszámú - és helyenként gyakori - gazdaváltozások több növény termesztésében le nem becsülhető kieséseket eredményeztek, melyek következtében, annak ellenére, hogy a nagybirto-