Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

FORRÁSISMERTETÉSEK - REUTER CAMILLÓ: A Baranya megyére és Pécs városára vonatkozó Árpád-kori oklevelek jegyzéke

lenő munka későbbi kötete Tolna megyénél hozza. Bízom abban, hogy a mutató - így területileg korlátozottan is - igen égető hiányt fog pótolni. Jelenleg oklevélkiadványaink nagy tömegében eligazodni csak gyakorlott és jártas kutató képes. Ezenkívül ma már sok ilyen kiadvány olyan ritka, hogy pécsi könyvtárakban sem lelhető fel. Ma pedig - amikor a szülőföldtörténet-kutatás újjászületését éljük - igen sok jószándékú érdeklődő kíváncsi szűkebb lakóhelyének történetére, s e kutatóknak kétségtelenül olyan biztos vezérfonalat kell nyújtani, hogy általános műveltségüknek megfelelő tájékoztatást, eligazítást kapjanak. A helytörténetírás nem jelenthet komolytalan műkedvelést. A helytörténetírástól is megköveteljük a tudományos színvonalat. A helytörténetírás az apró, de pontos részletek kidolgozását követeli, amely az ország történetének egy-egy mozaikszeme. Sok fáradságot, önzetlenséget - és legtöbbször - országos viszonylatban nem mutatós, szerény eredményt jelent. Azonban a sok-sok ezer és ezer hiteles adatból fogja majd a jövő történetírója azokat a színeket felrakni a magyarság történetének szintézisére, amelyek élénk fényt vetnek nemzetünk történetének ma még ismeretlen, megvilágítatlan részleteire. x x x x x x x A Baranya megyére és Pécs városára vonatkozó Árpád-kori okleveles és más írásbeli anyag (pecsétek szövege, feliratok és kódexek) három részre oszlik. Az első részbe tartoznak a kiadatlan oklevelek. Ezekről egyelőre legjobb, ha nem is regesztaszerű tájékoztatást, de igen rövid tartalmi kivonatot ad Györffy többször említett munkája. Ha az oklevélben határjárás, magyar nyelvi szórványemlék van, akkor azt külön közli. Legégetőbb ezeknek megismerése, szövegeiknek hozzáférhetővé tétele. A másik csoportba tartoznak azok az okle /elek, amelyeknek ugyan van nyomtatott kiadásuk, de az megbízhatatlan, olvasási hibákkal terhes. Mint sajnálatos érdekességet megemlítem, hogy e hibák igen gyakran a magyar személy- és földrajzi névanyag egyszerű kihagyásából származnak, máskor hibás olvasatokból. Ilyen például Fejér György "Codex diplomaticus"-a néven ismert kiadvány, vagy Wenczel "Árpád-kori oklevéltár"-a - amelyek e téren csak a legnagyobb óvatossággal használhatók. A harmadik az emberileg kifogástalan oklevélkiadásokat nyújtó okmánytárak. Például az Anjou-kori okmánytár, Zichy család levéltárának anyagát közlő oklevéltár, vagy Házi Jenő mintaszerűen készített Sopron városi oklevéltára. A kiadványok sűrűjében - ami az értékelést jelenti - legjobb eligazítónk ma is Jakubovich Emil - Pais Dezső összeállította "O-magyar olvasókönyv" (Pécs, 1929) n. függeléke (302-5), amely "Tájékoztató a fontosabb oklevélkiadványok nyelvtudományi használhatóságáról. " Az általam közölt alábbi oklevéljegyzék - céljánál fogva - természetesen nem ezt a csoportosítást követi. Az elmondottak feladata az, hogy az oklevélkiadványok használóit figyelmeztesse a hibalehetőségekre. Az oklevéljegyzékben feldolgoztam és rendszerbe szedtem Györffy munkájában megnevezett - Baranyára vonatkozó - írásos emléket. Az általa eredetiben használt okleveleket a levéltári jelzetekkel (elsősorban a Magyar Országos Levéltár) közlöm, s ha megnevezi, az oklevél kiadásának könyvészeti helyét. A levéltári jelzet utáni felkiáltójel (!) azt jelenti, hogy Györffy valamelyik szórványemlék olvasatát helyesbítette az oklevél eredetije után az említett kiadásnak. A levéltári jelzet előtt közlöm Györffytől elfogadott vagy megállapított évszámot, amikor az oklevelet írták, átírták, tartalmi kivonatát készítették, esetleg hamisították. Ha az időpont az oklevélben nem szerepel a jelzet így alakul: "é. n. [1263] " azaz "év nélkül az 1263. évre állapítható meg kelte", esetleg" é. n. 1289 k. " azaz "év nélkül 1289 körül készült". Az okleveleket - a hiteleshelyek közreműködésével gyakran átírták, sokszor többszörösen is. A tudományos kutatás szempontjából nem közömbös ugyanis, hogy az oklevél eredetiben, másolatban, átírásban vagy esetleg csak tartalmi kivonatban maradt-e fenn. Ennek jelzését - szintén Györffy nyomán - így adom: "1273/393:" jelenti azt, hogy az 1273-ban kiadott oklevelet 1393-ban átírták hitelesített másolatban. Az 1273/393/418 ugyanezt jelenti kétszeres