Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

FORRÁSISMERTETÉSEK - FÁNCSI JÓZSEF: Az útlevélügyi iratok történeti forrásértéke

ientette, hogy nevezett mint mezőgazdasági napszámos 1928 évben 300-320 pengőt keresett. A tél folyamán azt lehet mondani nem keresett semmit, mert csak a tavaszi munkálatok elkez­désével, március második felében tud napszámba menni egyes polgárokhoz. Uradalom Borjá­don nincs, hogy ott állandóan alkalmaznák. A gazdák csak akkor fogadnak napszámost, amikor saját családjukkal a tavaszi és nyári kapálást nem győzik. A körjegyzőség községeiben az át­lagos mezőgazdasági napszámbér n^pi 1. 50 pengő, nyáron 2 pengő, s évente 180-190 napot le­het számitani. 14 A pécsváradi főszolgabíró 1928 augusztus 7-én 3678/1928 szám alatt jelenti az alispánnak, hogy járásában az átlagos napszámbér napi 3 pengő ellátás nélkül, és évente 180-200 kereseti munkanapot lehet számitani. 15 Az itthoni nehéz megélhetési viszonyok mellett a kivándorlás fő ösztönző ereje a már kivándo­roltak által hozzátartozóiknak küldött komoly pénzösszegek és a levelek, amelyek beszámoltak az ottani kereseti viszonyokról és munkalehetőségekről. A magyarok jó munkások voltak, sz Íve­sen alkalmazták őket s kevés kivétellel megálltak helyüket. A legtöbbje rövid idő alatt olyan helyzetbe küzdötte fel magát, hogy családjának, sokszor rokonának, vagy barátjának kinti meg­élhetését is biztositani tudta. Riba Józsefné kaposszekcsői lakos férjéhez ment kl Kanadába, akinek ott 160 hold földje, 4 lo­va és 2 tehene volt. Hemerle Jánosné gödreszentmártoni lakos szintén férjéhez vándorolt ki Kanadába, s neki is 160 hold földje volt. Móricz Sándor kaposszekcsői lakos Kanadába kér útlevelet, ahol sógorának 160 hold földje, 4 lova és 3 tehene van. 16 A mezőgazdasági lakosság kivándorlása 1928 évben tovább folyik, annak ellenére, hogy Kanadá­ban a gazdasági helyzet romlott. Gyenis János püspökszenterzsébeti lakos Kanadába kért útlevelet. A püspökszenterzsébeti kör­jegyző jelenti, hogy kérelmező elhelyezkedését Kanadában biztositottnak nem látja. Nevezett nemzeti szempontból a legmegbízhatóbb elemek közé tartozik, s igy távozása határozott vesz­teséget jelent. Ennek ellenére nem kivánja kivándorlását megakadályozni, mert az apósa birto­kát terhelő nyomasztó adóságok rendezését akarja megkísérelni. Az útlevél megtagadása a fo­lyamodó és családjánál csak elkeseredést váltana ki annál is inkább, mert a körjegyzőségből néhány fiatalember már kint tartózkodik Kanadában és ott elég szépen keresnek, s jelentékeny összegeket küldenek haza. 1^ De nem mindig őrködtek ilyen éberen a kivándorolni szándékozó érdekei felett. Müller János szűri lakos földmunkás Kanadába kivándorlásának engedélyezését annak ellenére, hogy megélhetése ott nem látszott biztositottnak, a községi elöljáróság java­solja, mert - amint irják - "távozásával a községet semmiféle erkölcsi károsodás nem éri, sőt távozása egyenesen kivánatos, mert az elégedetlenkedők egyik vezére. "18 Az 1929-ben kez­dődő, és az egész kapitalista világot végigseprő nagy gazdasági válság hatása először mező-' gazdaságunkban jelentkezett. A gabonaárak rohamos esése következtében a törpe és kisbirtoko­kat terhelő - ezelőtt nem komolynak tartott - adóságok nyomasztó teherré váltak, melyet ittho­ni keresetből rendezni nem lehetett. Ezek a birtokosok kénytelenek voltak külföldön munkát vál­lalni, hogy kis földbirtokaikat megmentsék. A mezőgazdasági termékek árának esése természet­szerűleg maga után vonta a már úgyis alacsony napszámbérek csökkenését. Ezért 1929 évben megindult megyénk mezőgazdasági lakosságának az eddigieknél jóval erősebb ütemű kivándorlá­sa. A kivándorlók nagyobb része szivesebben vállalt mezőgazdasági znunkát, mint iparit, ezért legnagyobbrészt Kanadába mentek. Különösen a pécsváradi járás területéről mentek ki nagy számban. A pécsváradi járás foszolgabirája jelenti, hogy a megélhetésük kint nem látszik u­gyan biztositottnak, azonban távozásuk sem az országra, sem a vármegyére veszteséget nem jelent, s az útlevelek kiadását javasolja. 1^ A Kanadát is sújtó gazdasági válság miatt a kormány erősen korlátozta a bevándorlást. Csak olyan személyeknek adtak beutazási engedélyt, akinek az országban már hozzátartozói voltak, vagy aláirt munkásszerződést tudtak felmutatni. A magyar hatóságok figyelmeztették a kivándo­rolni szándékozókat az ottani nehéz viszonyokra, mégis sokan mentek ki, és ezek egyrészét deportálták, vagy kénytelenek voltak utisegélyt igénybe venni. Limberger Henrik nagyhajmási lakos 1929-ben apósával együtt vándorolt ki Kanadába. Az após egyszer már kint volt, s haza­térve keresetéből 4 hold földet vett. Limberger 1933 márciusában csak utisegéllyel tudott ha-

Next

/
Thumbnails
Contents