Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944

ségében őrségváltásra került sor és kommunisták kerültök a szakszervezet élére. A gyárakban a Tanácsköztársaság alatt Üzemi Ellenőrző Munkástanácsok jöttek létre, amelyek a termeié? irányitóivá váltak. A Tanácsköztársaság után hallatlan terrorral beszüntették a szövetség működését, a helyi csoportok vezetőit eltávolították a gyárakból. A központi lapot betiltották újra csak 1922-ben jelenhetett meg. Az országos szakszervezet újjászervezését 1922 decemberében a kormányzat nem engedélyezte. A szocialista munkásság a lap körül tömörült. Újra 1925 decemberében tettek kisérletet a szövetség megalakítására. Debrecen, Pécs. Pápa, kiskunfélegyházai munkások örömmel fogadták ezt a hirt, irta a Dohánygyári Munkás 1925 decemberi számában. A szervezkedés sikertelenül megtört a jövedéki és kormányhatósági ellenálláson. Végül is sajátos formában, a párt mellett működő "Nőmunkások Dohánygyári Csoportja" néven, szabad-szervezetekhez hasonlóan tevékenykedtek. A pécsi dohánygyári munkásság mozgalma 1912-1914 között a gyárba történő felvétel kritériumaként irták elo a keresztényszocialista szervezetbe való belépést. Az első világháború éveiben a munkaadóktól támogatott szervezet lehanyatlott. A szociáldemokrata szakszervezet 1917 tavaszán megindított agitációjának ellensúlyozására az üzemvezetés hathatós támogatásával, újból megindították a keresztényszocialista szervezet kiépítését. A pécsi munkásnők szervezését a helyi szociáldemokrata párt kezdeményezte. 1917 nyarán éles sajtóküzdelem bontakozott ki a párt helyi lapja, a "Munkás" és a keresztényszocialista klerikális "Pécsi Ujlap" között. E vitából értesülünk arról, hogy a pécsi pártszervezet a dohánygyáriakat júniusban szervezkedésre szólitotta fel az ország dohánygyáraiban megindult béres sztrájkmozgalom támogatására. 5

^ 1917 szeptemberében a Munkás a pécsi dohánygyári munkásnőknek részletesen beszámolt a kassai dohánygyári nők sztrájkjáról és a budapesti Tiánygyári munkásnők parlament előtti tüntetésének brutális szétveréséről, felhivta egyben őket újra a szervezkedés megindítására. ^0 Szeptemberben ujabb agitációs cikkek, valamint októberben, a sikeres budapesti megmozdulások hatására, a pécsi dohánygyári nők is megkezdték szocialista szervezetük kiépitését. 61 A szakszervezeti helyi csoport végül is 1917. október 24-én tartotta alakuló ülését a "Népmozi" helyiségében. 1917. október 27-i számában arról ad hirt a párt lapja, hogy a munkások és nők tömegesen jelentkeznek a szakszervezetbe. 1918 februárjában a helyi csoport gyűlése kimondta csatlakozását az országos szövetséghez. ^2 Rendkivül nehéz idők következtek a megszállás alatt. 1919. február 10-én a gyár beszüntette a munkát, mert összes segédanyaga elfogyott és a demarkációs vonalon nem érkezett semmilyen áru. ^ Elbocsátottak 114 férfi és 334 női munkást. Az elbocsátás napjától számitott két hétig a munkások megkapták bérüket. A népköztársaság kormányzata segélyt szavazott meg, ami azonban soha nem érkezett meg Pécsre. A gyár három hét szünet után segédanyagokhoz jutott, s áprilisig csökkentett munkaidővel dolgozott. Május 1-én a szerb hatóságok vég leg bezárták az üzemet. A helyi csoport kétségbeesett levélben fordult a szövetséghez: ".. . értesítem önöket, hogy a szerbek az üzemet megszüntették és mi most újra munka és pénz nélkül vagyunk. Kérem sürgősen értesiteni, mitévők legyünk, honnan kaphatnánk valami segélyt. "

64 Az utcára került munkásokat sem az országos központ sem a munkát igérő megszálló hatóság, hanem a pécsi szakszervezeti tanács helyezte el három hét alatt inségmunkára, vagy alkalmi munkákra. E mellett rendszeresen ingyen ebédet juttatott a dohánygyári családok gyermekeinek. 1919 novemberben, 1920 februárjában gyűjtést szerveztek részükre. A párt és a szakszervezeti tanács matinét rendezett, melynek bevételét az éhező dohánygyári családoknak juttatta. Ennél többet a szaktanács sem tehetett a megszállás nehéz napjai alatt, amikor a munkások ezrei éheztek. 65 A szakszervezeti munka a 263 tagu dohánygyári helyi csoportban a gyár bezárása után sem szűnt meg. Havonta tartotta gyűléseit a Zrinyi u. 13ban, ahol természetesen a legfontosabb kérdés a munkaközvetités volt. A megszállás alatt nem volt a szakszervezeten kivül egyetlen fórum sem, amely képes lett volna kenyeret adni. Nem véletlen, hogy rendkivül intenziv munkát fejtett ki a helyi csoport ezekben az években. A megszállás megszűnése után 1921 augusztusától a szociáldemokrata szervezeteket Pécsett nem tűrték meg. A rendkívüli depresszió nemcsak a szakszervezeti helyi csoportok, hanem a párt tevékenységét is átmenetileg megbénították. Ilyen körülmények között kezdte meg