Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944

a Kex osztéttyszocialista Dohánygyári Alkalmazottak Országos Szövetsége Pécsi Csoportja, 06 közvetlen a gyár vezetőségének támogatásával az agitációs munkát. Az utcára került, elkese­redett munkások közt nem is eredménytelenül. Az agitációban a fő ütőkártya az volt, hogy a hamarosan meginduló gyárban csak e szervezet tagjait veszik vissza. A szervezet taglétszáma 1921. végén 32 férfi és 121 nő volt. A gyár újraindításánál beváltották az agitációban hirdetett fenyegetéseiket. A munkásfelvételnél denunciálások sorozatával 54 felvételi kérelmet utasitott el a gyárigazgató. Formális tagságra kényszerült a munkások nagy része. Az ezt követő két évtizedben irredenta és szociális demagógiával működött a keresztényszocialista helyi csoport. A kikerülhetetlen bérmozgalmakban rendszerint a szociáldemokrata szakszervezetek követelé­seit kisajátítva, ismert jelszavaikkal ködösítve léptek fel. 1927-ben a helyi csoport elnöke a munkáskérdésről írva, a következőket fejtegette: "...a harctereken és itthon is mindig a mun­kások húzták a rövidebbet, mióta a világ fennáll. Tudjuk a tőke nem ellenségünk, csak helyes irányba kell terelnünk, hogy a közösen megtermelt haszonból egyenlő rész jusson mindkét fél­nek, munkásnak és tőkésnek... "67 Minden törekvés ellenére a pécsi munkások között befolyá­suk nem mélyült el. A szervezeten belül nőtt az elégedetlenség. 1928. november 7-i számában a Dohánygyári Munkások Lapja birálva a pécsi és debreceni csoportot, a következőket irta: "... e két gyár­ban a leglazább a szervezet. A munkások közül sokan télen belépnek nyáron kilépnek a szer­vezetből. A ker. szoc. szervezetek öntudata e két gyárban áll a leggyengébben... " 1929. má­jus 8-i helyi közgyűlésen a titkár "felelőssége tudatában" kijelentette, hogy "A pécsi dohány­gyári munkásság közönyös. "68 Az 1930 novemberi taggyűlés után bosszúsan állapította meg a vezetőség: "...Azt kérdezik tőlünk még ma is a munkások, minek szervezkedjenek, mit akar e szervezet^ Ez a helyzet fényt vet arra, hogy mennyire nem biznak a munkások a szervezet törekvéseiben. .. 1,69 A pápai dohánygyár munkásai 1936 január elején sztrájkba léptek. A pé­csi ker. szoc. vezetőség állásfoglalása jellemzően a következő: "...a kilengéseknek mi nem vagyunk hivei. Meggyőződésünk, hogy jogos panaszainkat a szakszervezet csak törvényes kere­tekben tudja elintézni. " A gazdasági válság után az ország valamennyi dohánygyárában növekedett a szakszerveze­tek befolyása, igy a pécsi dohánygyárban is. A keresztényszocialista szervezetek országos kongresszusán, 1936-ban, a pécsi küldött aggodalmának adott kifejezést: "A sötét magyar ég­bolton az ég pereme keleten és nyugaton vörösödni kezd. Szükség van mindenütt, Így Pécsett is, a szervezetek megvédésére, mert a bolsevista agitáció sok szegény embert elcsábít... " Tabakovics Oszkárné a kongresszus elnöki székéből kénytelen megállapítani, hogy "a munká­sok körében lépten-nyomon a spanyolországi eseményekről hall véleményeket... ezeket mondo­gatják: nemsokára igy lesz nálunk is..." 70 1937. április 4-én a keresztényszocialista szövet­ség központi lapja támadta a pécsi gyár munkásait: "... a pécsi dohánygyárban vannak olyan egyének, akik nem mennek arra, amerre a munkásság többsége megy... a szoc. dem. párt országos szervezetével léptek összeköttetésbe..." 7-*- Hetedikén mindezeket maga a központi titkár jelenti ki Pécsett. Az április 7-i gyűlésen felszólalt és a következőket mondta: "A ke­resztényszocialista szövetség évtizedek óta harcol az emberibb megélhetésért. Ebből a küzde­lemből a pécsi dohánygyár munkásai közül igen sokan hiányoztak, és ezek az általunk kivere­kedett eredményeket kévéseitek, leszólták. Mozgalmunkkal szemben álltak... " 72 A II. világháború alatt hadiüzemmé nyilvánított dohánygyárakban a termelés fokozására agi­táló és több esetben a szélső jobboldali mozgalommal közös akciókban fellépő keresztényszoci­alista helyi csoportok teljesen lelepleződtek. 1943. november 20-án tartott taggyűlésről készült jegyzőkönyv a pécsi munkások hangulatát tárja elénk: ".. . Nem csak a városban, hanem a gyár ban is meg kell küzdeni az elégedetlenség okozta levertséggel. Felfigyelt a vezetőség a sutto­gásra és a bizalmatlanságra, ami a szövetségbe is behatolt. Az évi rendes munkásgyülésre a tagok fele jött el..." A szervezet titkára kijelenti továbbá: "...Az üzemvezetőség tudomására fogják hozni, hogy a gyárban is felütötte fejét a vallás és magyar ellenes mozgalom, azaz a szociáldemokrata szervezkedés. A vezetőségnek tudomása van arról, hogy többen, kiket tagdíj­hátralék miatt kizártak a szövetségből, a városi szociáldemokrata szövetséghez csatlakoztak. Tesz arról a vezetőség, hogy ... semmi kedvezményt ne kapjanak, sőt a többi munkástól el­szigetelést szenvedjenek... 73 1944 március 10-én tartott tisztújító közgyűlésen a helyi csoport

Next

/
Thumbnails
Contents