Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944

nők 80 %-a a dohány, keramikai, ruházati és bőr- (kesztyű), valamint építőanyag- (tégla) iparban dolgo?''., az iparban foglalkoztatott nők 18-20 %-a a pécsi dohánygyárban. A legjelentősebb női munkaerőt foglalkoztató gyár kétségtelen az egész korszakban a dohánygyár. A munkások létszáma a következőképpen alakult:

3

^ É V : Összesen: É V : Férfi: Nő: Összesen: 1910 20 1912 23 273 296 1916 121 410 531 1918 145 388 533 1923 112 301 413 1925 112 301 413 1927 471 1929 430 1930 129 278 407 1932 391 1939 89 262 351 1940 65 248 313 1941 110 350 360 1942 107 243 350 A táblázatból kitűnik, hogy az előzőkben vázolt műszaki fejlődés arányában a munkásság létszáma csökkenő tendenciát mutat. A szivarka töltés gépesitése mindenekelőtt a nagyszámú töltőnőt tette feleslegessé. A gépek kezelése, javítása, mind több férfi szakmunkást kivánt. Feltétlenül érdekes viszont az, hogy mig az ország dohányfeldolgozó iparában 1918-1939 között a foglalkoztatott nők aránya 84 % alá nem süllyedt, Pécsett 1918-ban a gyár munkásainak 72,7 %-a, 1943-ban 65, 7 %-a nő. Ez a tény is mutatja, hogy a dohányfeldolgozó ipar országos fejlődése lényegesen lassúbb ütemű, mint a pécsi gyárban. A lassúbb országos fejlődést befolyásolta az, hogy a szivargyártó gyárakban a nők létszáma lényegesen magasabb volt. A dohánygyár működésének újraindulását követő évekből ismeretes havi munkáslétszámot tartalmazó kimutatások vizsgálata azt mutatja, hogy az egyes termelési éveken belül a munkáslétszám jelentős instabilitást mutat: 10 %-os növekedést vagy csökkenést is elért. Hol az első évnegyedben, máskor az utolsó évnegyedben figyelhető meg a csökkenés, vagy növekedés. Ennek oka az volt, hogy a Dohányjövedéki Központi Igazgatóság a legkülönbözőbb mennyiséget előiró gyártási utasításokat küldte havonként. Ez a gyár igazgatóságot nagy nehézség elé állította és a munkaerő átcsoportosításával sem tudta megakadályozni az ideiglenes elbocsátásokat. A lét számalakulást befolyásolták továbbá olyan nem várt tényezők, mint pl. a külföldi nyersanyag késése, a kereslet átmeneti csökkenése, stb. A standard munkás állomány megőrzését ugy oldották meg, hogy rövidebb munkaidőben, vagy kevesebb munkanapon alkalmazták. Természetesen, ellenkező megfigyeléseket is tehetünk, egy-egy nagyobb mennyiséget előirányzó gyártási utasítás esetén nem ritka, hogy 50-80 fővel emelkedett a munkások száma, vagy 9-10 órás munkahetet iktattak be. 35 2. / A munkásság szakmai megoszlása A gyárban alkalmazott munkások alapvetően két csoportra oszthatók: A munkások 70 %-a közvetlen a dohány feldolgozásának folyamatában vesz részt mint kézi, vagy gépi munkás. Ezeket a munkásokat eleinte a gyártási folyamat minden szakaszára kiképezték. Igy lehetővé vált, hogy valósággal "dohányipari szakmát" sajátítsanak el, amely alapvető dohánykémiai ismereteket is igényelt. Mivel a dohányfeldolgozásnak nem volt kisipari előzménye, az uj munkás szakképzetlenként került a gyárba. Ugy tűnik, hogy ugyanolyan betanított gépi munkás volt, mint más gépesített tőkés üzemnél. Ha ez alapjában jellemzi is a dohányfeldolgozó iparban a munkásságot, a pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy egy-egy munkásnő rendszerint elsa-