Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944

Ugyanakkor a régi villanymotorokat kivonták az üzemeltetésből, vagy uj mühelyrészben szerelték fel. Ez a meghajtóerő szolgáltatta az energiát 1919 májusig, amikor a gyárat a megszálló szerb hatóságok leszerelték, berendezéseit elszállították. A gyár technikai fejlődésének második periódusában az 1923. évi rekonstrukciótól 1944-ig a villanymotorok száma és a meghajtóerő jelentékenyen emelkedett. Az 1925. évi gyáripari statisztikai jelentés szerint 51 db villanymotor összesen 180,4 HP-t képviselt. 1938-ban 60 db villanymotorral 196,5 HP-t fejtettek ki. 1941-ben 64 motor

v

184,6 HP-t, 1942-ben 65 motor 169 HP meghajtóerőt biztositott. 1944-ben közel 200 HP meghajtóerő vált szükségessé. 24 Az 1915/1916. évi 44,1 - 50 HP-hez viszonyítva az 1940-re megnégyszereződött. A villamossági apparátust mindenkor a Pécsi Villamossági Rt. szerelte fel. A villanymotorok nagy számát az indokolta, hogy valamennyi gépet külön motorral kívánták meghajtani. Igy azok önálló egységet képeztek. A gyártási folyamatban előállt meghibásodás (anyag-eltömődés, szivarka httvelykészitésnél a klisé eldeformálódása, elcsúszása, a dohányvágó gépnél kések tompulása, stb. ) esetében egy adott gépegység leállithatóvá és kijavithatóvá vált anélkül, hogy nagyobb gyártó egységeket kellett volna kikapcsolni. c. / A gépesítés és a gyártástechnológia fejlődése. A pécsi dohánygyár a vizsgált korszakban fogyasztási dohányokat és szivarkát gyártott. Fogyasztási dohányok közül finom szivarkadohányt készített 100 g-os, illetve 25 g-os, pipadohányt 100, 50 és 25 g-os egységekben, szopókás és szopóka nélküli szivarkát a legkülönbözőbb változatban. A szivarkagyártásnak három fő munkafolyamata van. 1. A fermentált dohány előkészítése: dohányvágat készítése. 2. Szivarka gyártása. 3. Csomagolása. A három fő fázison belül igen sok munkafolyamat különböztethető meg. Ezeket az egykorú technológiai utasításokból ismerjük. Vizsgáljuk meg a három fő folyamatot 1912-ben: Az előkészítés végső produktuma a dohányvágat. Ennek a folyamatnak főbb szakaszai: a gyárba érkezett bálák felbontása, a dohánylevelek kocsányainak eltávolítása, a dohány nedvesítése, a megfelelő fajták keverése, majd a dohányvágás. 1912- ben w folyamatban kezdetleges viszonyok uralkodtak. A Dohányjövedéki Központ 2970/1912. DL ü. o. sz. utasítása szerint a következő munkahelyeket szervezték meg: 2 dohányhordó férfi, 1 csutavágó férfi, 1 szalagoldó nő, 2 szivósitó férfi, 25 válogató nő, 2 nedvesítő nő, 2 keverő nő, 8 dohányvágó segéd nő, 1 dohányvágó-gép köszörűs férfi, 1 válogatási átvevő nő, 1 seprőnő végezte mind a pipadohány, mind a szivarkadohány előkészítését: A dohányvágatot 4 db függőleges késmozgásu dohányvágógép gyártotta, amelyhez 2 db "Vulkán" tipusu köszörűgép tartozott. A többi részfolyamatot kézzel végezték. Jellemző* hogy a nedvesítést a termekbe állított dézsák vizének párologtatásával oldották meg, mert V hannoveri dohánygépgyárból a Körting-féle nedvesítő apparátus nem érkezett meg. 1913- 1916 között jelentékeny fejlesztésre került sor az előkészítés folyamatában, amely az egész termelésre kihatott. A meghajtóerő növelésével a gépesítés vonalán figyelhetjük meg az előrehaladást. Felszereltek 8 db Qwester C. S. A. tipusu dohányvágó gépet, amelyhez ujabb 4 "Vulkán" tipusu köszörűgépet állítottak be. A nedvesítéshez a levegő páratartalmának szabályozásához Körting-féle szórófejeket, továbbá egy "ködösítő" apparátust helyeztek üzembe. Az 1912. évi termeléshez viszonyítva 1916-ban e folyamatban 300 %-os növelés vált lehetővé. Az előkészítés ilyen üteme lehetővé tette, hogy a háború alatt jelentkező jelentős hadimegrendelések kielégítésére sor kerüljön.

2

** A szivarkagyártás 1912-1916 között jelentősen fejlődött. A szivarka hüvely (hülzni) készítése géppel történt, a töltése 1916-ig kizárólag kézzel. 1912-ben a szivarka hüvely készítésére szentpétervári dohánygépgyártó cégtől érkezett 10 db gép. 1915-ig azonban mindössze négy működött. (Aivaz tipus. )

26 A szivarkák töltését 176 töltőhely szervezésével, kézzel végezték, pergament idom segítségével. Egy női munkás 9 órai munkaidő alatt 1912-ben a pécsi gyárban 2500 darabot, 1915ben 8 órai munkaidő alatt 2600 darabot töltött meg. Az utóbbi a termelés legfelsőbb határát jelentette, amely igen nagy gyakorlatra vall. A dohánygyártási technológiai szakvélemény szerint egy jól begyakorolt töltőnő óránként 300 hüvelyt tölthet meg. 27 Hl