Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944

1916-től a kézi töltés* meghagyása mellett a szivarkagyártás jelentékenyen gépesedért. Ez mind a hüvelygyártás, mind a töltés folyamatára vonatkozik. A fejlődést szemléletesen mutatja a következő kimutatás: TT \r Hüvelykés zitő Töltő Termelés UJ V gépek száma emelkedése 1912-1915 10 db (Aviaz) 100 OL 1916-1919 32 db 14 70 480 Szivarkák szárítása. A kész szivarkákat száritókocsikon a szárító terembe szállítják. A gyárban 1912-ben e célból külön helyiséget alakítottak ki, amelyekben Körting-féle légszárítóval dolgoztak. A csomagolás 1916-ig kizárólag kézzel történt. Ezután jelentős fejlesztés történt itt is, mivel a gépi szivarka gyártás csomagolását kézierővel gazdaságosan már nem lehetett volna megoldani. 1916-ban került sor 1 dobozkészitő, 1 dobozvarró, valamint 1 Exlipse tipusu dohány-csomagoló gép, továbbá 2 komplett szivarkagyártó gép felszerelésére. A dohánycsomagolásból felszabaduló munkaerő a szivarka csomagolását végezte. Összefoglalva tehát a pécsi dohánygyár technikai és technológiai fejlődésének első szakaszát (1912-1919) megállapítható, hogy a szivarkagyártásban a kezdeti kézi gyártási müveletek fokozatos gépesítése négy év alatt a korban korszerű színvonalra emelkedett. 1918. november 14-én Pécset is - a belgrádi fegyverszüneti szerződés értelmében - szerb királyi csapatok szállták meg. A termelés általános hanyatlása, a gazdasági élet pangása, nem mult el hatás nélkül a dohánygyártásban sem. A demarkációs vonal a hazai dohányok elől elzárta a gyárat. 1919 áprilisában a megszálló hatóságok a gyár teljes leszerelését határozták el. A gépeket, dohánykészletet, az összes berendezési tárgyat, szertárkészletet, sőt gőzfütő berendezést is Szerbiába szállították. Meg kell jegyeznünk, hogy a Monarchia csapatai Belgrád megszállásakor az ottani dohánygyárban hasonló akciót hajtottak végre, és a gyár felszerelésének egy részét Ausztriába szállították. A dohánygyári munkások legnagyobb részét 1919. május 21-én bocsátották el és négy év után, 1923 július és november között vették vissza. A gyár ez idő alatt kifosztva állt, raktáraknak, cipészmühelynek és szükséglakások céljára szolgált. 28 Felszerelése és a termelés ujrainditása 1923-ban kezdődött. A technikai fejlesztés most már töretlenül tartott 1944-ig. A legjelentősebb technikai rekonstrukció az újjászervezett gyárban a következő volt: Az előkészítéshez 2 db modern csutázógépet, 1 komplett nedvesítő, illetve ködösitőgépet, 6 db CS.A. dohányvágó gépet, 4 db "Vulkán" tipusu köszörűt, 2 db körkésköszörü gépet állítottak fel. A szivarkagyártási osztály részére 3 db Semenoff tipusu hüvelykészitő gépet szopóka nélküli szivarkák gyártásához, 14 komplett szivarkagyártó gépet szereltek fel. A csomago lást is részben gépesítették: 4 db Exlipse tipusu dohánycsomagolőt helyeztek üzembe. Igy a 25 g-os dohányt géppel csomagolták. A szivarkák közül a Magyar, Hunnia, Symphonia, Memphis, Levente, Extra, Mirjam típusokat a szivarkagyártó gépek csomagolták. Kézzel csak a 100 g-os dohányt és a Dráma tipusu szivarkákat csomagolták. Ugyancsak 1923, illetve 1924-ben szereltek fel egy gépi rostát, papirvágót, uj gőzfűtést, villanyvilágítást. Üzembe helyeztek továbbá 5 felvonót. Mint látható, a régi épületek kiváló feltételeket nyújtottak egy uj, modem, gépesített gyártáshoz. 1928-ban a Magyar Szellőző Müvek a gyártási épületben modern porelszívó rendszert építettek. 1930-ban az alagsor és a magasföldszint között gépi felvonó készült. 29 1935-ben történt miniszteri gyárlátogatás után a pécsi szakemberek javaslatára a pipadohánygyártást is gépesitették. 1938-ban készült kimutatás szerint a szivarkagyártás és az általános kezelési üzem, valamint a pipadohány gyártása is "motorikus" üzemrésszé vált. Erről a következő kimutatás ad képet:

30