Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944

Az 1909 július 16-i közgyűlési jegyzőkönyv arról ad hirt, hogy az eredeti beruházási öszszeg csökkent, 1500 munkás foglalkoztatására alkalmas gyár helyett 800 fő foglalkoztatását teszi csak lehetővé. 1909-1913 között a gyár leglényegesebb részei felépültek. Sorrendben a következők: gyártási épület, I. sz. raktárépület, igazgatósági épület, kazánház, különböző melléképületek, dohányáruraktár, műhelyépület, és mindezek bekeritése. 1910-1911 között a gyár villamos apparátusát is felszerelték. A szellőző és fütő berendezés ugyancsak ekkor készült el. m. A termelés megindulása. A gyártási technika fejlődése 1912 - 1944 között Az 1910.évi népszámlálásról készült kötetek foglalkozási statisztikájának vizsgálata alapján arra a téves megállapításra juthatunk, hogy a pécsi dohánygyár már 20 fővel termelt. ^ Valójában a gyár 1910-ben felvett 20 munkása csupán fenntartási munkát végzett. A dohánygyártmányok termelését a gyár 1912 tavaszán kezdte meg. Erre az időre a dohányjövedéki központi igazgatóság ideiglenesen Scediwetz Györgyöt bizta meg igazgatóul, aki 1909-1910 között ellenőrizte a Polacsek és Epstein építkezési vállalkozók által épülő gyár ügyeit. A termelés megindításakor Loser Henrik kiváló dohányipari szakembert nevezték ki a pécsi gyár igazgatójává. 18 A gyártási osztály vezetésére a temesvári dohánygyárból Kovacsics Jánost rendelte a főigazgatóság. Fiuméből 15 munkásnőt telepitettek Pécsre, akik a gyakorlatlan uj munkásokat tanították meg a szivarkák töltésére. Az uj vezetőség és a betanító személyzet 1912. január 25-én foglalta el helyét. A gyár technikai felszerelését, a dohányfeldolgozó gépeket a miniszteri szakbizottság 1910 végén rendelte meg Németországból, Ausztriából, Oroszországból, Lettországból, valamint magyar gyáraktól. 9 1912. január 20-án a gyártási főépületben teljesen felszerelve állottak a szivarkagyártás gépei. A pipadohány gyártásához szükséges technikai berendezések azonban késtek és csak az év végére szerelték fel. A termelést késleltette a fűtőberendezés hibás tervezése. A kazán, amely un. lépcsőzetes rostéllyal készült, nem felelt meg a pécsi kőszén természetének. A kőszén "összeforrt" és a kazán tüzelőterének tisztítása szinte lehetetlenné vált. (Ugyanezt a hibát követték el korábban a postapalota és az uj városháza fütőapparátusának megépítésénél is. ) A fűtés megjavítása, a rostélyok sima széles nyilásura való kicserélése három hetet vett igénybe. 1912. február 2-án megtörtént a gyár berendezéseinek felülvizsgálata és iparfelügyeleti szemléje. 20 1912. március 28-án a gyárban 50 férfi nyert felvételt, akik részben szakipari munkások, részben gépkezelők voltak. A szivarka-gyártás osztályára 138 női munkást vettek fel, akik a termelést áprilisban meg is kezdték. A dohánygyár termelésének ünnepélyes megindítása 1912. április 12-én törté

nt. 1./ A dohányfeldolgozás műszaki feltételei és a technológia fejlesztése a vizsgált korszakban jelentékeny fejlődésen ment keresztül. Ennek bemutatásához szükséges a kezdeti stádiumban alkalmazott technika és technológia ismerete és ahhoz viszonyitva a fejlesztések, rekonstrukciók nyomán kialakult uj viszonyok megrajzolása. A vizsgálatunk körébe tartozik a műszaki feltételek változása, a gyártási térszükséglet, a munkaeszközök, berendezések

, tárolóedények, fütő- és száritóapparátus

, a meghajtó erő és a gyártás gépesítése. Pécsett a technikai és technológiai helyzetkép vizsgálata alapján két szakaszt különböztethetünk meg a dohánygyár történetében: 1. a gyáralapitástól, 1912-től a gyár leszereléséig, 1919. májusig. 2. A gyár rekonstrukciójától, 1923-tól a felszabadulásig: 1944 novemberéig. Az első perióduson belül az első világháború alatt, 1913-1916 között felszerelt gépek hozták a termelésben a legjelentősebb változást. A második szakaszban maga a rekonstrukció (1923-1924) és a nagyteljesítményű sziyarkagyártó gépek beállítása (1940) a leglényegesebb