Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944

elpusztult 934 hold szőlő, 3. / a fennmaradó 623 hold is kérész életű, dacára annak, hogy itt a védekezésre minden megtétetett... n

° A megye nemesbor vidéke is jelentős területen elpusztult. Mindezeknek a leggyorsabban jelentkező következménye: a keresetnélküli női munkaerő növekedése és általában a városba tömörülés folyamatának meggyorsulása volt. Pécsett a pauper elemek száma 1885-1890 között megközelitette a félezret. A városi rendőrkapitány jelentésében a munka nélkül maradt szőlőmunkások beözönlését aggasztó szociális tünetnek jelezte évről-évre.^ 1891 októberében a pénzügyminiszter az 1892. évi költségvetés tervezetének benyújtásakor * kijelentette, hogy a filoxera pusztította területeken három dohánygyár felállításával szükséges ellensúlyozni a felgyülemlett felesleges munkaerőt. A város rendkívüli közgyűlése nyomban összeült és határozatot hozott, hogy az egyik gyár felállítását, a válság leküzdésére, Pécsre kéri. A főispán vezetésével küldöttség vitte 1891 novemberében Pécs város és Baranya megye közös memorandumát a miniszterelnökhöz. Wekerle Sándor pénzügyminiszterhez utasított küldöttség azonban pusztán ígéretekkel tarsolyában tért haza. Az elkedvetlenedett városi tanácsot a kamara ösztökélte ujabb lépésekre. Az 1899. május 25-i közgyűlésén érdekesen vetődött fel a dohánygyár ügye. Az eredménytelen memorandumok után a város már bármely ipari vállalkozáshoz hajlandó lett volna a legnagyobb kedvezményt nyújtani. Igy a közgyűlés Pécsett selyemszövő gyár felállításának ajánlatát is elfogadta s ahhoz ingyen telket, vízhasználatot, utat stb. akart adni. Ekkor a kamara állást foglalt ezzel szemben és indokul a következőket hozta fel: "...A selyemszövő gyár felállítása esetén hozandó tetemes áldozatok semmiképpen nem állnak arányban a városra háruló esetleges haszonnal... a közgyűlés ilyen magánvállalat jövőjét nagyon bizonytalannak látja... és felszólítja ismét a városi tanácsot, hogy nagyobb előnyöket biztositó vállalatnak adja meg a kedvezményeket, s tegyen meg lépéseket az állami dohánygyárnak Pécsett leendő felállítása iránt... "10 A kamara tanácsát megfogadta a város. Ezt jelzik az 1903-1905 között benyújtott ujabb emlékiratok és a pénzügyminiszterhez menesztett küldöttségek. Valamennyi emlékirat közül az 1903. évi érdemel különös figyelmet. Sok realitást tartalmazó indokai egyben rávilágítanak az egykorú közgazdasági és politikai gondolkodásra is. H Melyek voltak tehát azok a tények, amelyek alapján a kormányhatóságok is hozzájárultak a pécsi gyáralapitáshoz? Kétségtelenül súlyosan esett latba továbbra is a filoxera pusztítása következtében növekedő munkanélküli népesség városba menekülése. A szőlőmüvelés a vész előtt jelentős női munkaerőt foglalkoztatott. Sőt, jelentékeny számú népességnek jelentett egyedüli megélhetési forrást. A természeti csapás nagy dombvidéki területek népességének vette el kenyerét. Más gazdasági célra csak elenyésző mértékben használhatták kipusztult szőlőik területét. A rekonstrukciókhoz nem volt elegendő tőke. A regeneráció hosszabb időt vett igénybe. A munkaerő, különösen a női, tekintettel Pécs korabeli ipari struktúrájára, nehezen volt elhelyezhető. Valóban, csupán egy jelentős könnyűipari üzem alapításával vezethették volna le a hosszú időre elhúzódó munkaerőválságot. A női munkaerő bőséggel állt rendelkezésre. Ára is igen alacsony volt. Mint ezt a Zsolnay-gyár is mutatta, ahol állandó alkalmazás mellett 24-40 krajcár napszámbér volt.

12 A betanított noi munkások bére Pécsett nemigen haladta meg az egy koronát. Ugyanakkor a .dohánygyárakban lényegesen magasabb bérviszonyok uralkodtak, mint ezt a következő táblázat is mutatja:

13 Dohánygyár helye Férfi munkások Női munkások napi keresete koronában Eger 1.70 1.57 1900 - 1903 Debrecen 2. 20 1.20 Kolozsvár 1.90 1.60 Fiume 2. 40 1.70