Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944

Pécsett általában 1 - 1.10 K a nők napi keresete. A tüzelőanyag (szén és fa) ára is lényegesen olcsóbb volt. Pécsett egy mázsa szén 1. 50 korona, mig a fenti dohánygyárak átlag 2 - 2. 20 koronáért szerezték be a szárításhoz és egyéb technológiai folyamathoz szükséges nagy mennyiségű tüzelőanyagot. A létesítendő dohánygyár ellátását nyersanyaggal Somogy, Tolna, Bács, illetve Baranya megyéből a város vezetősége kivihetőnek tartotta. 1903-ban készített statisztika alapján ezt a következőképpen igyekezett bizonyitani a polgármester: Baranya, Somogy, Tolna, Bács-Bodrog vármegye területén összesen 46 dohánytermesztő község volt, 2225 termesztővel. A dohánnyal beültetett terület 4080 hold. A beszállitott dohánylevelek súlya 1903-ban 25 ezer mázsa. E mennyiség 90 %-a Somogy és Tolnából került ki. Pécs fekvésénél, a kereskedelemben játszott szerepénél fogva e terület központja lehetne. Mindezen közgazdasági érvek zöme reális volt. Az indokok között minduntalan előbukkan a kor polgári városvezetésében uralkodó politikai gondolkodás is. A minisztert személyesen ostromló levelekből idézzük a következő sorokat;-^ "... A dohánygyár felállításánál nem hagyhatjuk figyelmen kivül legfőbb indokainkat. Városunk zászlóvivője a Dunántúlon a kultúrának és a magyar nemzetiségnek, az ország délnyugati határán pedig védőbástya, hazafias művelődés központja. Szaporodó ipartelepeinken alakulnak nemcsak nyelvileg, hanem érzékileg is magyarrá azok a számtalan nemzetiségek, akik ide jönnek, akár szomszédból is. Ezért is az állam leghatározottabb támogatását méltán igényelheti városunk. .. " A városi vezetés a dohánygyár alapitás ügyét 1904-ben újra felvetette, kérve ismét a miniszterelnök személyes közbejárását. Ez év nyarán a beruházási törvény (1904. XIV. te. ) egy 1500 munkást foglalkoztató dohánygyár létesitését hagyta jóvá. Igy a küzdelem most már konkrét cél elérésére indult. 1905 márciusában azonban Lukács pénzügyminiszter Majorossy Imre polgármestert tapintatosan elutasította. A kormányzati válság miatt időszerűtlennek itélte a dohánygyár alapítása érdekében történő kísérleteket. 1906 végre meghozta a. kívánt eredményt. Az indokok jogosságát elismerve, a város korábbi érdemeit (az állami alapitások támogatása) figyelembe véve, a pénzügyminisztérium 1906. január 13-án 68. 015/1904. számú rendeletével, az 1904. évi 14. tc. alapján, a felállítandó uj szi- varkagyár székhelyéül Pécs városát jelölte ki. A pécsi dohánygyár alapítása 1906. január 13-án megtörtént. Ugyanebben a hónapban a Dohányjövedéki Központi Igazgatóság küldöttei személyesen Pécsre érkeztek, hogy a gyáralapitás konkrét feltételeit megvizsgálják. n. A dohánygyár építése A város a dohánygyár felépítésére még 1891-ben ingyen telket ajánlott fel. E célból ajándékozási szerződést készítettek és 1906 februárjában e dokumentumot részletesen ki is dolgozták. A telek mellett ut, vízhálózat, járda és iparvágány építéséhez szükséges munkálatokat is ingyen felajánlották. E szerződés rendkívül előnyös feltételeket biztosított a Dohányjövedéki Központ részére. A felajánlott terület 10 000 négyszögöl volt. A helyszini szemle után a városi főmérnök a dohánygyár helyéül a következőket ajánlotta: 1./ Megyeri ut keleti része, 2./ Megyeri ut nyugati része, 3. / Légszeszgyár és a villanytelep alatt, 4. / Pécsváradi és Mohácsi ut mentén. A minisztérium és a jövedék kiküldöttei 1906 áprilisában végül is két területről nyilatkoztak pozitívan. Véleményük szerint nincs semmi zavaró tényező a Szigeti-külváros, illetve a Budai-külváros vásárterének déli részén. Ugyanezen év decemberében a közgyűlés ünnepélyes formák között jegyzőkönyvben rögzítette a Budai külváros vásárterének ingyenes áradását a dohánygyár felépítésére. A dohányjövedéki központ ígéretet tett, hogy ha a műszaki tervdokumentációk elkészülnek, akkor 1907-ben 800 000 korona tőke folyósításával megkezdődhetnek az építkezések és a pécsi dohánygyárat fokozatosan 1500 munkás foglalkoztatására bővítik ki. Mindez azonban csak terv maradt. Általános gazdasági nehézségek miatt az építkezések csak 1909 tavaszán indulhattak meg.