Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944

SZITA LÁSZLÓ A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944 Bevez été s A magyarországi dohányfeldolgozó ipar története mind az egyes gyárak, mind az iparág összefoglaló története vonatkozásában, feldolgozatlan. Ipartörténetünk korszakait összefoglaló müvek a dohányfeldolgozó ipar fejlődését figyelmen kivül hagyták. Sem technikatörténeti, sem gazdaságtörténeti összefüggéseit részletesen nem vizsgálták. A dohányipar szociológiai kérdései sem ismertek. 1 Indokolatlan ez annál is inkább mert a hazai könnyűiparnak igen jelentős ágát képezi a dohányfeldolgozás, továbbá a tőkés állam gyárpolitikája, üzemszervező és gyártrezetési módszerei jól tanulmányozhatók az egyes dohánygyárak fejlődésének vizsgálatával is. 1869-1918 között az állami dohánygyárak mintegy 10-15 ezer főnyi munkást alkalmaztak. Ennek 85 %-a nő volt. A dohánygyárak fejlődése tehát abból a szempontból is rendkivüli figyelmet érdemel, hogy a tipikusan női munkaerőt foglalkoztató állami tőkés üzemek milyen szociológiai viszonyokat teremtettek. A magyarországi szocialista munkásmozgalomban a nők jelentős szerepet játszottak. A textil-, gyufa-, szőr- és sörteipart megelőzve, a dohánygyárban foglalkoztattak legnagyobb arányban női munkaerőt, mégpedig nagyipari jellegű kooperációban. Elég, ha csak arra utalunk, hogy a kassai dohánygyár 1260, a temesvári 1400, az óbudai 1937 főt foglakoztatott a hetvenes években. Avagy a dohányjövedéki központ 1873. évi kimutatása szerint a legjelentékenyebb 9 gyár 9104 főt kitevő összmunkássága közül 8522 női munkaerő volt. 2 Arányuk tehát 93,6 %. Ilyen magas megoszlási arány egyetlen iparágban nem található. A gyufagyártásban 62,1 %, a téglagyártásban 38 % stb. Ezek az arányok lényegesen nem változtak egész korszakunkban. A munkafolyamatok gépesitése növelte a férfi munkaerő számát, de arányuk az 1930-as években sem emelkedett 30 % fölé. A pécsi dohánygyár alapitását hosszura nyúlt küzdelem előzte meg. Városunk gazdaságtörténeti fejlődésének sok ismeretlen részletét villantja fel a gyár alapításának és Pécsre helyezésének jogáért folytatott küzdelem. Igy ebből a szempontból vizsgálva is hasznos, hogy e gyártörténeti vázlattal ujabb adatokat tárunk olvasók és kutatók elé. A pécsi gyár alapitása, épitése, termelésének megindítása arra az időre esett, amikor az országos dohányfeldolgozó iparban már végbement az 1870-es években megindult technikai forradalom. 1867-ben a magyar állam az osztrák kincstártól örökölt dohánymonopólium révén maga is "gyárossá vált". A nagyipari jellegű gyárak épitését, régiek rekonstrukcióját a monopólium érdekében támogatta. A pécsi gyár felépítése 1909-1913 között azokon a technikai eredményeken alapult, amelyek az ország dohánygyáraiban már beváltak. A dohányfeldolgozó iparban lezajlott "ipari forradalom" vívmányaival termelő pécsi üzem, a magyarországi gyárak között az egyik modernül felszerelt dohánygyárnak számitott. Technikai felszerelése, a benne kialakított technológia a korban elért legjobb hazai szinvonalat képviselte. A gyárban megvalósított szociális viszonyok lényegesen jobbak a magánüzemeket jellemző, egyoldalúan a tőkés érdekét kidomborító, elhanyagolt szociális helyzetnél. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a legnagyobb hasznot biztositó állami dohánygyárak szociális intézményei, egészségügyi és higiéniai viszonyai is milyen aránytalanok ezzel az óriási haszonnal. A gyárak vezetését, irányitását végző Magyar Dohányjövedéki Igazgatóság mennyire esetlegesnek tekintette ezt a fontos területet. Szükségesnek tartjuk a gyár-történet egyes részkérdéseinek vizsgálatánál a bővebb és részletesebb kitekintést az országos fejlődésre, mivel az kevéssé ismert és feldolgozott. Igy a pécsi gyár helye, jelentősége, fejlődésének sajátosságai is jobban megismerhetők.