Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

solták és azt állították, hogy borecet és borszesz készítésével kb. egymillió hl gyenge borral lehetne tehermentesíteni a borpiacot. Hangsúlyozták, hogy a szőlősgazdákon enyhitene a boletta eltörlése is, mert ez mintegy 20 pengővel terhelte meg őket holdanként. A sommás munkásoknak ugyanis 6-7 mázsa buza bért fizettek, s ennek boiettája kb. 20 pengőbe került. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara javasolta a kormánynak uj külföldi borpiacok felkutatását és a régi piacok visszaszerzését. Különösen a lengyel piac visszahódítását tartották szükségesnek a magyar bortermelők, ahonnan a francia, román és olasz bor kiszorította a magyart. Végeredményben a borkrizis megoldása tekintetében is az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamarát, s ennek borgazdasági és gyümölcstermelési szakosztályát egyetlen szempont vezette, amely az egész válság megoldásának a kulcsa volt: a Dél-Dunántúlon termett bor eladásának biztosítása. Éppen ezért a VII. Országos Szőlő- és Borgazdasági Kongresszus Balatonfüreden a válság megoldására elfogadott javaslatait az alábbi un. "borértékesitési tízparancsolatba" foglalta össze és terjesztette fel a kormányhoz: 1. A borfogyasztási adó teljes eltörlése. 2. A termelői kimérések engedélyezése. 3. A minőségtermő vidékek termelői borainak palackozás utján való értékesítésének engedélyezése. 4. A mennyiségtermő vidékeken mustsüritő és borlepárló telepek felállítása. 5. Fogyasztási szeszként csakis gyümölcsszeszt lehessen felhasználni. 6. A borexport nagyobb állami támogatása. 7. A pinceszövetkezetek erőteljesebb támogatása, szaporítása. 8. A katonaság, vámőrség és csendőrség borral való ellátása. 9. A magyar bor széleskörű reklámozása. 10. Reális, régi, megbízható borkereskedelmünk borváltóinak a Nemzeti Banknál való leszámitolása. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamarában tömörült szőlőtermelők válság elleni küzdelmének végül is látható eredményei kezdtek mutatkozni. A szőlőtermelők panaszainak, határozatainak, javaslatainak a kormány kénytelen volt engedni, hiszen az ország egyes részein, igy a Dél-Dunántúlon is igen jelentős mezőgazdasági termelési üzemág volt a bortermelés. Országos szempontból is nagy adóösszegek folytak be a szőlőterületekből. Összehasonlítást téve a szántóföldi mezőgazdasággal, amíg a 16 millió kat. hold szántóföld 21 millió pengő adót fizetett, addig a 360. 000 kat. hold szőlőterület adóterhe 22 millió pengő volt. , Engedményt tett a kormány a termelőknek először is azáltal, hogy kiterjesztette a termelői kimérések számát. Már ez a rendelkezés a borértékesítés terén bizonyos enyhülést hozott. Az is engedmény volt a kormánytól, hogy szabaddá tette a gyümölcsfélékből készült szesz forgalmát. Az 1931. évi 156. 500 P. M. sz. rendelet teljesítette a szőlősgazdák ama kívánságát is, hogy a borpiacot terhelő gyenge minőségű borokat borpárlattá lehessen kifőzni. Ezzel ki lehetett vonni a forgalomból az olyan bort, amely a minőségi borok áralakulására hátrányos befolyással volt. Megkezdődött a csemegeszőlő konzerválási eljárása is, amely uj lehetőséget nyitott a csemegeszőlő értékesitése terén. Ami a borpárlatkészitést illeti, ebben a kérdésben közel három évig tartott az elkeseredett harc a szőlőtermelők és az illetékes kormányszervek között, amíg végül is Ivády Béla akkori földmüvelésügyi miniszter engedett a szőlősgazdák kívánságának és 800. 000 hl-ben állapította meg azt a bormennyiséget, amelynek lepárlása a magyar borpiac túlterheltségét volt hivatva enyhiteni. Ivády távozása után utóda a 156. 500/1931. P. M. sz. rendelettel 250 - 300. 000 hl-re csökkentette a lepárolható bormennyiséget. Mivel kb. egymillió hl. volt az a bormennyiség, amely gyenge minősége folytán nem volt bekapcsolható a borkereskedelembe, a rendelet ennek csak 25-30 %-át engedte lepárolni. Még tovább rontotta a borpiacot aztán az, hogy a rendeletben engedélyezett 250 - 300. 000 hl bormennyiségnek is végül csak 40 %-a került lepárlásra. Ezért a kerületi kamara borgazdasági szakosztálya javasolta, hogy legalább a kormányrendeletben megállapított mennyiség kerüljön kifőzésre. A szeszfőző kapacitás növelése