Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

céljából a kormány engedélyezze a borlepárlást azoknak a kisebb szeszfőzőknek is, amelyek fel vannak szerelve a minisztérium által előirt összes ellenőrző kellékekkel. A kamara borgazdasági szakosztálya a csemegeszőlő konzerválására szövetkezetet kívánt alakitani. A tartósítást Barnhardt ampelológus évek óta kikísérletezett, majd szabadalmazott konzerválás! eljárásával kívánták végezni. A tervbe vett 20 tagu szövetkezet 14. 000 pengő alaptőkével kívánt megindulni. Végül azonban ugy döntöttek, hogy először csak alkalmi egyesülést hoznak létre és igy semmi veszteség nem érheti sikertelenség esetén a tagokat. Csak akkor akartak átalakulni szövetkezetté, ha ennek meglesznek a biztos feltételei. A csemegeszőlő tartósításával azt a célt tűzte maga elé a szakosztály, hogy kiszorítja a hazai piacról a spanyol szőlőt, amelyet november, december és január hónapokban hoztak általában forgalomba Magyarországon. A csemegeszőlő konzerválásával ennek jobb értékesülési lehetőségét is elő akarták segíteni. A borfogyasztási adó elleni küzdelem is végül eredménnyel végződött és a kormány 1933. január 1-ével a borfogyasztási adót a felére csökkentette. A borfogyasztási adó csökkentésére vonatkozó rendelet miután 1932. év nyarán megjelent, a kamara borgazdasági és gyümölcstermelési szakosztálya azt a határozati javaslatot hozta, hogy a borárak jelentős emelkedését csak a borfogyasztási adó teljes eltörlésévei lehetne elérni. A leszállítás határnapjául kitűzött 1933. január 1. pedig egyáltalán nem áremelő, hanem ár romboló hatással fog járni, mert a bortermelők a legnagyobb pénztelenségük idején, a szüret után kényszerülnek arra, hogy hatalidnálattal lépjenek fel a borpiacon. Amennyiben a kormány fenntartja rendeletét, hogy csak a fele borfogyasztási adót törli el, a szakosztály azt javasolta, hogy a borfogyasztási adó csökkentésének időpontja 1932. október 1-én lépjen életbe. A gazdasági válság alatt a Dél-Dunántúlon sokat foglalkoztak a gyümölcstermesztés kérdésével is. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamarában az volt az általános nézet, hogy érdemes gyümölcstermesztéssel foglalkozni, mert van iránta piaci kereslet mind a bel-, mind pedig a külkereskedelemben. Sokan olyan termelési üzemágnak tekintették, amely egyetlen kivezető ut lehet a gazdasági válságból. Az ország nem termelt elegendő gyümölcsöt, hanem a lakosság ellátására jelentős mennyiségű idegen gyümölcsöt importáltak. Hiba volt az is, hogy a magyar gyümölcstermelők fajtára, minőségre való tekintet nélkül, ötletszerű gyümölcstermesztést folytattak. Nem voltak tekintettel arra, hogy megfelel-e az éghajlati és talajviszonyoknak, vagy a fogyasztók igényének, Ízlésének. Nem vettek figyelembe olyan exportfeltételeket sem, hogy egy községben, vagy egy vidéken lehetőleg egyfajta gyümölcsöt termesszenek. Nem fordítottak elég gondot a gyümölcsfák gondozására, pedig a férges gyümölcsöt nem lehetett értékesíteni sem az országban, sem pedig külföldön. Legtöbb esetben a termesztőknél hiányzott a hozzáértés, szaktudás és nem ismerték a megfelelő védőszereket. A gyümölcstermesztés céltudatos felkarolása érdekében az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara szükségesnek vélte gyümölcstermesztési és gyümölcsfaápolási tanfolyamok tartását, s kívánatosnak tartotta, hogy ezeken a gyümölcstermelők minél nagyobb számban jelenjenek meg. A tanfolyamokon megtanulhatják a gazdák, hogyan és mivel kell gyümölcsfáikat ápflni és kezel ni. A kamara elhatározta a gyümölcstermelő községek talajának szakértőkkel való megvizsgáltatását abból a célból, hogy milyen gyümölcs termelésére alkalmas leginkább. Szükségesnek tartotta az egyöntetű gyümölcs termelését, éppen azért lépéseket tett a járásonkénti faiskolák felállítására, ahol a gyümölcsfacsemetéket szakképzett kertészek neveljék és innen a termelők beszerezhessék gyümölcsfa szükségletüket. Ilyen intézkedések következtében Dél-Dunántul gyümölcstermesztése korszerűbbé vált, növekedett, exportképesebb lett. Az 1933. évre már 13 millió termőfával rendelkezett az országrész. A földmüvelésügyi kormányzat is egyre jobban felkarolta a gyümölcstermesztést, megalakította az Országos Pomológiai Bizottságot. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara, tekintettel a dél-dunántuli belterjesebb gazdálkodásra, a gabonatermesztéssel szemben az állattenyésztést helyezte előtérbe. Azt tartotta, hogy a mezőgazdasági termények magasabb értéken realizálódnak, ha állatokkal etetik fel a gazdák és igy nem a terményeket, hanem az állatokat értékesitik. Ugyanígy fontosnak tartotta az állati termékek áruforgalmát, ezért mindent elkpvetett a tejelő állatok tejhozamának emelé-