Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

kiskereskedelmi árak között is nagy volt az aránytalanság a nagykereskedelem javára. Elhangzott olyan javaslat a kamara ülésein, hogy árszabályozással kellene védekezni a szervezett nagykereskedelem túlkapásai ellen. Ezzel azt akarták elérni, hogy a kiskereskedelmi árakat mindinkább arányba hozzák a nagykereskedelmi árakkal. Az árszabályozó tevékenységet az összes községi mezőgazdasági bizottságok bekapcsolásával akarták minél szélesebb alapokra helyezni. Az exportra való termelés hangsúlyozása közben tértek rá nagyobb mértékben a Dél-Dunántulon a burgonyatermelésre. De megnövekedett a burgonyatermelés az egész országban is, hiszen a válság első évében, 1929-ben már 70-80 %-kal több burgonyát termelt az ország, mint a régebbi időszakban. A gazdasági válság elején a burgonyaexport azonban már teljesen szünetelt, ezért szinte lehetetlennek látszott a nagymennyiségű burgonyatermés kereskedelmi elhelyezése. Kereskedelmünk exporttevékenységét magas védővámok is akadályozták. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara határozottan állást foglalt amellett, hogy szabályozni kell a vámokat a kereskedelmi szerződésekben. A magas védővámok kártékonyán hatottak egész árukivitelünkre, buza- és borexportunkra is. A kamara hangoztatta a kormány felé, hogy a magas vámok az országot elvágják a külvilágtól. A magyar export bor 30 fillérrel volt megterhelve literenként, s ez a magas vám anynyira megdrágitotta, hogy a külfölddel való versenyben alulmaradt. Hiba volt az is, hogy az exportszállítások nem voltak eléggé megszervezve, nem elég nagy körültekintéssel bonyolították le. De sérelmesek voltak a hazai ipar védelmében a külföldi importcikkekre kivetett magas ipari vámok is, amelyek igen megnehezítették a mezőgazdaság részére legszükségesebb iparcikkek beszerzését. A kamara elnöksége irásban megkereste az összes kerületi társkamarákat, vármegyei gazdasági egyesületeket, az összes megyei, járási, városi és községi mezőgazdasági bizottságokat az ipari vámok reviziója érdekében egységes országos akció megindítása céljából.

14 Borexportunk a gazdasági válság alatti években mind mennyiségben, mind pénzértékben állandóan esett. Az 1933. év első felében azonban örvendetesen megélénkült a külföldi borpiac, amely ujabb reményt keltett a magyar szőlőtermelőkben. Ehhez hozzájárult az is, hogy komoly lépéseket tett külkereskedelmünk a londoni piac meghóditása érdekében, ahol sikeres karácsonyi borvásárt rendeztek ott élő magyarok közreműködésével. Az 1933. év második felében borkivitelünk azonban ismét visszaesett. Az alábbi táblázatban borkivitelünket szemléltetjük a gazdasági válság utolsó négy évében, feltüntetve az évet, kivitt bormennyiséget, s ennek értékét, az utolsó év utolsó negyedének hiányával. Az adatokat az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara borgazdasági és gyümölcstermesztési szakosztályának 1933. december 14-én tartott ülésének jegyzőkönyve tartalmazza. É V Kivitt bormennyiség q-ban Pénzértéke pengőben 1930 313.526 14.377.000 1931 269. 304 7.329. 000 1932 199.017 5. 368. 000 1933 első kilenc hónapja 147. 529 4. 284. 000 Ugyanilyen nehézségek voltak az állatexporttal Is, amelyről az igazoló választmány tett jelentést a kamara 1931. évi őszi közgyűléséhez. Ebben a jelentésben az igazoló választmány kifejtette, hogy az állatexport hanyatlása tulajdonképpen deviza kérdésekre vezethető vissza. Ezért feltétlenül kívánatos, hogy a Magyar Nemzeti Bank devizapolitikája erre a kérdésre tekintettel legyen és minél nagyobb megértéssel kezelje állatexportőreink kívánságait. Érdeke a magyar közgazdaságnak, hogy az állatexport devizakérdések miatt meg ne bénuljon, tehát a magyar devizapolitikát összhangba kell hozni az ország általános gazdasági érdekeivel - hangoztatta az igazoló választmány.