Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

A kamara közgyűlése az igazoló választmány javaslatait magáévá tette, sőt több hozzászólás után azt is megállapította, hogy az egész magyar mezőgazdasági termelés alapja az állattenyésztés. A termelés folyamatosságának biztosítása állattenyésztés nélkül el sem képzelhető. Az állatárak teljesen lemorzsolódtak, az állatértékesités teljesen csődbe jutott. Ez annak a kereskedelmi szerződéspolitikának a következménye, amelyet az állam az utóbbi időben követett. Olyan külkereskedelmi szerződéseket kötöttek, amelyeket a külföldi partnerek önkényesen, a maguk érdekeinek megfelelően bármikor felbonthattak. A szerződéskötéseknél a kerületi mezőgazdasági kamarákat meg sem hallgatták. Az osztrákokkal 2. 000 sertésre kötött kontingens szinte visszaállította a korábbi beviteli engedményrendszert, miután Ausztria megszervezte az un. "Tierzentrale"-t (állatközpontot). A svájci megállapodásban pedig az 1500 db állatot 750-re szállították le. Olaszországba eddig heti 2000 db helyett csak 1.000 db állatot lehetett kivinni. Németországgal 6. 000 állat kiszállítására kötöttek ugyan szerződést, de ezt a drezdai piacra koncentrálták, amely piac után a német fogyasztás igen csekély érdeklődést mutatott. Az export szerződéspolitikai tényezőkön kivül nagy súllyal szólt bele az egész állatkivitelbe a már emiitett devizaprobléma. A Dél-Dunántulon állandó panasz tárgya volt a vasúti szállitás nehézsége és főként drágasága. Ez vonatkozott még az inségakcióba utalt termények szállítására is. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara az ínséges burgonya szállításához tarifális kedvezményt kért a kereskedelmi minisztériumtói. A minisztérium arról értesítette a kamarát, hogy ezt a kedvezményt 250 km-en tuli körzetre már megadta, s az ezen belül eső távolságra vasúti szállítási kedvezmény nem adható. A válság éveiben sok sérelmet okozott a kereskedelem azzal is a magyar mezőgazdaságnak, hogy amikor az országban minden vonalon túltermelés volt, nem lehetett eladni a terményeket, mezőgazdasági importcikkeket hoztak be külföldről. A főváros lengyel burgonyát és argentin zsirt szállított be közélelmezési célokra. Nem tudták értékesíteni a gyümölcstermést és 1929-ben a külkereskedelem 48 millió pengő értékű zöldséget és gyümölcsöt importált. Az idegen gyümölcs forgalomba hozatala méginkább megnehezítette a hazai termés értékesítését. A talaj termőerejének fenntartásához fel kellett használni megfelelő mennyiségű műtrágyát. A műtrágya hazai gyártása igen költséges volt. Az olaszok a műtrágyát olcsóbban ajánlották, mint a hazai gyárak, pedig azt behozatali vám is sújtotta és hosszabb uton kellett szállítani. Ha otthon használta fel az olasz gazda a műtrágyát, s ha 150 kg műtrágyát szórt el az olasz és magyar gazda is, akkor az olasz 3 pengővel termelt olcsóbban, mint a magyar paraszt.Magyarországon kb. ugyanekkora összeget tett ki a holdankénti általános földadó. Vessünk rövid pillantást arra, hogy a válság elleni küzdelem során, ennek megszüntetése céljából milyen megoldási módokra gondolt a kerületi kamara és tagsága az egyes mezőgazdasági termelési üzemágakon belül. A kamarában az a nézet uralkodott, hogy mindenekelőtt a búzatermelést kell rentábilissá tenni. A búzatermelés viszont ugy tehető jövedelmezővé, ha sikerül a termelési költségek csökkentése és az értékesítés megszervezése. \A termelési költségeket csökkenteni lehetett volna a gépek alkalmazásával és a mezőgazdasági munkák megszervezésével. Amerikában arató-cséplőgépek végezték az aratás nehéz munkáját anélkül, hogy ez a munkások keresetére káros lett volna. A gépesítés, valamint az alacsonyabb szállítási költség volt a magyarázata annak, hogy Amerika olcsóbban szállította a búzáját tengeri uton Európába, mint amennyibe került a szállitás Magyarországon egy dél-dunántuli községből Budapestre. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara tárgyalta ennék kapcsán a Magyar Gazdaszövetség átiratát, hogy olyan bizottságot kellene felállítani, amely egyrészt a gabonaárak állandó és a piacokon megszokott kereteket túlhaladó hullámzásának, másrészt a gabona árának a világparitási ár alá történt esésének okaival foglalkozzék. Ebben a bizottságban vennének részt a szabad társuláson alapuló egyesületek és a mezőgazdasági kamarák. A javaslatról azonban a kerületi kamara ugy döntött, hogy mivel az Országos Mezőgazdasági Kamarában ilyen bizottság már megalakult, felesleges a Magyar Gazdaszövetségnek még egy hasonló bizottságot aíakitani. Egyébként az Országos Mezőgazdasági Kamara által alakitott bizottságba a Magyar Gazdaszövetség kiküldöttjét is beválasztották. A kerületi kamara növénytermesztési szakosztálya a válságból való* kilábolásra a minőségi