Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

A letenyei járásban az aratás tartama: 18 nap. Egy arató munkás keresete: 8.- mázsa buza á. 8 P = 64.- P. 4.- " rozs á. 7 P = 28. - P. összesen - 92.- P. Napi átlagkereset = 5.11 P. A kaposvári járásban az aratás tartama: 15 nap. Egy arató munkás összkeresete: 79. 50 P. Napi átlag kereset: 5. 30 P. A kaposvári járásban a cséplés tartama: 18 nap. Egy cséplő munkás összkeresete: 52. - P. Napi átlagkereset: 2. 89 P. A nagyatádi járásban az aratás időtartama: 20 nap. Egy arató munkás összkeresete: 90. 50 P. Napi átlag kereset: 4. 52 P. Ezen adatok szerint 1931-ben a Dél-Dunántúlon az arató munkások legmagasabb napi keresete 5. 30 P, a legalacsonyabb napi keresete pedig 2. 37 P volt. Az aratásnál igy az átlag napi keresetre 3. 84 P esett. Ugyanigy ha a cséplésnél közölt adatokat határértéknek vesszük, a cséplőmunkások legmagasabb napi keresete 2. 89 P, a legalacsonyabb napi keresete pedig 2. 58 P volt. Igy a cséplőmunkáknál az átlag napi keresetre 2. 74 P jutott. Tehát 1931-ben az arató munkások átlag keresete 0. 84 P-vel meghaladta a legmagasabb napszámbért és 1. 74 P-vel volt magasabb az átlag napszámbérnél. Viszont a cséplő munkások átlag keresete 0. 26 P-vel alatta maradt a legmagasabb napszámbérnek, de 0. 69 P-vel magasabb volt, mint az átlag napszámbér. A számszerű adatokból kitűnik a dél-dunántuli mezőgazdasági munkások helyzetének állandó rosszabbodása a gazdasági válság éveiben. A munkást is érintette a termelés rizikó ja, megérezte az 1931. évi gyenge termést, valamint a teljesen leromlott értékesítési viszonyokat. A konvenciós cselédeket a termények áresése még fokozottabban sújtotta. A mezőgazdasági munkások helyzetére, kereseti viszonyaira vonatkozó adatgyűjtésekkel foglalkozó munkástudósitók közvetlenül a kamara munkásszakosztálya alá tartoztak. A szakosztály állította őket munkába. Adatgyűjtő kérdőiveket bocsátott ki a munkásszakosztály a négy megyébe és háromtagú bizottságot jelölt ki olyan esetek kivizsgálására, ha egyes munkaadók nem teljesítették munkásaik elhelyezésére és munkafeltételeire vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit. Sok^ esetben munkásköz vet itő vállalkozók zsákmányolták ki a munkásokat, ezért a munkaügyi szakosztály kérésére a kamara felirt a földmüve lésügyi miniszterhez, hogy fokozott mértékben ellenőrizze a munkásvállalkozók szerződéskötéseit ugy a munkaadók, mint a munkások szempontjából, s akadályozza meg, hogy a munkások rovására a rendes polgári hasznon túlmenő anyagi előnyöket biztositsanak maguknak. Sok esetben a mezőgazdasági munkások nem is a munkaadóval kötöttek szerződést, hanem a munkásvállalkozóval, igy az uradalom bérük tekintetében nem a munkásokkal volt szerződési viszonyban. A kerületi kamara felirt a földmüvelésügyi miniszterhez, hogy a munkásvállalkozók visszaélése esetén ilyen szerződéskötés mellett is jogszabállyal kötelezze a miniszter az uradalmat a mezőgazdasági munkások bérének kifizetésére. H Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara munkásügyi szakosztálya gondot forditott a konvenciós cselédek lakásviszonyaira is. Még 1930-ban feliratot küldött a földmüvelésügyi miniszterhez, hasson oda, hogy a mezőgazdasági cselédséget olyan lakásokban helyezzék el a földbirtokosok, mint amilyeneket a törvény előir. Szűnjék meg az az állapot, hogy egymástól teljesen idegen két, vagy több családot helyezzenek el közös lakásba. A miniszteri intézkedésre