Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

sen kilugzott répaszeletekből is még képes cukortartalom felvételére. Mivel a répáié akár préseléssel, akár áztatással, vagy kilugzással vonták is ki a cukortartalmat a répából, még sok nem cukor anyagot is tartalmazott, tisztitó eljárás alá kellett vonni. A lé tisztítása, derítése szűréssel, valamint csontszén, marhavér, vagy mész hozzákeverésével, majd a létől való elválasztásával történt. Linberger a saját tapasztalata alapján pedig azt állította, hogy vaj és irósvaj nélkül nem lehet cukrot főzni. A lé derítése krétával,vag> kénsav hozzáadásával is történhetett. Már a lé megszűrésével is sok szerves és szervetlen nem cukor anyagot lehetett kivonni belőle. Utána melegítés mellett mésztejet kevertek a lébe, majd ülepedni hagyták, a letisztult levet lecsapolták és ismét szűrték. A mész kivonásával elérték a sürü lé telítettségét (szaturáció), s a mész kivonását szénsav hozzáadásával segítették elő. A lének mész, majd szénsav hozzáadásával való szaturációja történhetett nyilt üstökben, de lehetett választóedényt is alkalmazni. Elválasztásnál az oltott mész és a szénsav vegyületéből, valamint a lé nem cukor tartalmából keletkezett iszap az edény aljára rakódott le és könnyen el lehetett különíteni a tiszta létől. Az üledékből, az iszapból esetleg még benne maradt levet ki lehetett préselni, majd tovább tisztítani. A telitett lé szűrésére is használták dél-dunántuli gyárainkban a csontszénszürőket. A csontszén ugyanis nemcsak mint egyszerű szürőanyag volt fontos a lé tisztításánál, hanem megvolt az a tulajdonsága is, hogy a cukorléből a nem cukor anyagot kivonja és igy elősegíti a tisztítását. A telitett higlé besüritése főzés utján történt. Mint már utaltunk rá, eleinte nyilt tüzelésű üstökben, majd pedig gozhevitéssel, vigyázva, hogy az oldat a forrási fokot el ne érje, nehogy karamellizálódjék. Később a lé főzését, besűrítését légritkított edényekben, vákuumokban végezték. Ezekben olyan sűrűre sikerült a lét befőzni, hogy kihűlés után azonnal megszilárdult. A vákuumokban való besürités nélkülözhetővé tette a már befőzött lé további jegecesitési eljárásnak való alávetését. " A sürü lé megszilárdításával a nyers cukrot kapták. Ennek szine sárga, illata sajátságos, cukortartalma pedig 91-95 %. A cukron kivül tartalmazott még 2-4 % vizet, 1-2 % hamut és 2-3 % egyéb szerves anyagot. A nyerscukrot finomítással, vagy más néven raffinálással tették fogyasztásra alkalmasabbá, kellemesebbé. Finomítás során a cukor teljesen fehér lett,szagtalanná vált és a még meglévő idegen anyagokat is egészen eltávolították a nyerscukorból. A tiszta fehér raffinait cukorban egy-két tizedszázalék a viz és hamuanyag, úgyhogy cukortartalma 99,8 - 99,9 %-ra emelkedett. A finomítás ugy történt, hogy a nyerscukrot vizzel feloldották, csontszénnel keverték, 70-80 C°-ra felmelegítették, majd az oldatot kihűlni és ülepedni hagyták. Ezáltal a még idegen anyag a cukorból kivált. A cukoroldatot spódiumon újra átszűrték, majd ismét sűrítették. Megmerevedés után tiszta fehér raffinait cukrot kaptak. — A cukorfinomitást a cukorgyárak rendszerint elkülönítették a répafeldolgozás-