Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

tói, A finomításra inkább a koratavaszi időt fordították, amikor már a répafeldolgozás, a nyerscukorgyártás befejeződött. Ezzel a gyártási idényt, a munkások foglalkoztatottságát meghosszabbították. A nyerscukor finomítását Linberger Gyula későbbi időre hagyta kastélyosdombói és pécsi cukorgyárában is. De a dél-dunántuli gyárakban nem is terjesztették ki a finomitási eljárást az összes termelt cukorra, hanem jelentős részben csak mint nyerscukrot értékesítették. Ezt láttuk a szigetvári, pécsi, csáktornyai gyáraknál, de ugyanez volt a helyzet több dél-dunántuli cukorgyárnál is. Dél-dunántuli cukorgyáraink - hasonlóan más hazai cukorgyárakhoz - a finomitási eljárás során különféle cukrokat állítottak elő és értékesítettek, s a cukrok közötti különbség nemcsak külső formájukra, hanem belső minőségükre is vonatkozott. Linberger dombói számadásaiból kitűnik, hogy több fajta finomított cukrot értékesített: cukorlisztet, kandiszt, fehér raffinait cukrot és a finomitási eljárás során lefolyt szörpöt. A teljesen tiszta fehér finomított cukrot, raffinátnak nevezték. A jegecesithtsto szörp első terméke volt a melisz vagy mézlet. Rongycukornak vagy lompnak nevezték a jegecesithető szörp második termékét. Konyhacukornak, baszternnek, vagy farinnak hívták a harmadik jegecesités során nyert cukrot. Morzsa cukor vagy pilé volt a neve annak a cukornak, amely lemorzsolódott a süvegcukor készítése közben. A süvegcukor nemcsak külső formára különbözött más cukroktól, hanem finomitási eljárás tekintetében is. A nyerscukor fehérítése és besüritése után nyert cukortömeget vasbádogból készült, belül lakkozott süvegformákba öntötték, majd 30-4o C°-os hőmérsékletű padláson helyezték el, függőlegesen csúcsukkal lefelé. A minták csúcsán szintén volt kisebb nyilas a felesleges szirup kifolyása céljából. Most a süvegekre hidegen telitett cukoroldatot öntöttek, amely átfolyva a cukor süvegeken, azokban tisztítási folyamatot eredményezett. Ezt addig ismételték, amig alul a süveg csúcsánál kifolyó folyadék színtelen nem volt. Utána a süvegcukrokat szárították, a belőlük kifolyt szörpöt pedig újra feldolgozták, hasonlóan a centrifugálokkal kicsapatott sziruphoz. A kristálycukor készítésénél a cukorfőző mestereknek arra kellett ügyelni, hogy a cukorfőzés alatt a kristályos szemcsék egyenlő nagyságúak maradjanak. A vákuumos sűrítésnél is ezt szem előtt kellett tartani. A porcukor vagy cukorliszt előállítására megfelelő cukorőrlők álltak rendelkezésre. A kockacukor gyártása csak az 1860-as évek közepétől jött szokásba. Készítették süvegcukorból is és a centrifugákból kijött finomított cukorból. Ezeket először rudacskákká, majd kockákká vágták. A kandi s z cukor ugy képződött, hogy a tömény cukoroldatba fonalat bocsátottak, amely köré nagy kristályokban rakódott le a cukor. Mivel cukorgyáraink a lé tisztításához és a nyerscukor finomításához nagy mennyiségben használtak csontszenet, hígított oltott meszet és szénsavat, saját csont szénégetőket, mész- és szénsavszolgáltató kemencéket rendeztek be a gyárak területén. Sokszor szeszfőző is működött a gyár mellett, mint pl.Kastélyosdombón, ahol a további cukorkészitésre már nem alkalmas szirupból palinkát állítottak elő. A gyártás során visszamaradt répatörkölyt vagy a gyá-