Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH Márta: A szabadművelődési korszak Baranyában

dalmi, történelmi, földrajzi, közjogi, gazdaságtani, háztartástani, női egészségügyi előadások mellett a magyar népdal megtanulására is sok órát áldoztak. E mellett egy háziipari szaktanfolyam áll az iskola középpontjában, a szabás-varrás tanfolyam. A szabadiskolát eleinte szabályos létszámon felül 50 hallgató Látogatta, közben azonban az asszonyok esti munkájuk miatt elmaradoztak és főleg 16-26 éves Lányok, átlag 30-35-ös létszámmal járnak az órákra. " A tantervet tanulmányozva azonban nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy ennek a jól működő szabadiskolának középpontjában egy gyakorlati ismeretszerzés - a szabás-varrás tanulása állt. "Nagy hozzáértéssel, ügyesen, gyorsan készitik már a szabásmintákat, amelyeket aztán papirból, majd anyagból szabnak ki és állitanak össze. . . Nem találtam helyesnek, hogy más tantárgyakból nem készitenek jegyzeteket maguknak a hallgatók, valamint az előadások végén összefoglalások, kérdések, hozzászólások, vitatkozások elmaradását hiányolom." - hangzik a jegyzőkönyv további része. 2

? Ez az észrevétel nemcsak ennek az egy szabadiskolának hiányosságára utal. hanem általában a szabadiskola koncepciójának egy alapvető problémájára: az "iskolás" jellegre. Ez nem a szabadmüvelodés irányitóinak szándéka volt, mégis a bürokratikus megkötöttségekkel teli rendelet nyomán a szabadiskola felemás jellegűvé vált. (Nem tudott igazában képesitést adni, ami iránt pedig az igény mind nagyobb lett, ugyanakkor az "iskolás" keretekkel, módszerekkel nem tudott megfelelni a kötetlenebb művelődési formák iránti igénynek. ) Veszedelmesen kezdett hasonlitani egy "valódi" iskolához, különösen ott ahol korábbi népfőiskolai tapasztalat nem állt rendelkezésre, s igy a szabadiskola mozgalmi jellege elsikkadt. Ugyanakkor az iskolás keretekben szervezett oktatás nem nyújtott "valódi" érvényes bizonyítványt, s az esti iskolák megindulásával értelmetlenné vált. X A háború pusztításai után újraéledő falusi népmüvelés csekély anyagi lehetőségekkel rendelkezett. A kultúra terjesztésének egyik alapvető eszköze a könyv Lehetett volna. Az ellenforradalmi korszakból öröklött népkönyvtárak ezt a funkciót kétszeres okból nem tudták betölteni. Egyrészt azért, mert a fasiszta szellemű könyvanyag kiselejtezése után vajmi kevés maradt ezekben a könyvtárakban, másrészt ezek egy része csak szakirányú volt. Igen sok helyen pedig még ez sem maradt meg a háborús események következtében. Sorolhatjuk: "A népkönyvtár a harcok alatt majdnem teljesen elpusztult. Mindössze 11 kötet maradt meg, az is részben piszkosan, sárosan, rongyosan került elő a romok alól. " (Drávaszabolcs). "A mecsekpölöskei népkönyvtárból a háború folyamán számos kötet elveszett, alig maradt néhány mü, úgyhogy a tanító saját könyvtárából látta el a lakosságot. " "Van 42 kötetből álló kemény kötésű gazdasági szakkönyvtárunk, melyet most az ifjúsági csoport kezel. A népművelési könyvtár az átvonulás alkalmával megsemmisült. " (Bánfa)