Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH Márta: A szabadművelődési korszak Baranyában

M

....a népkönyvtár kezelője előadja, hogy a népkönyvtár a "Népház"-ban volt elhelyezve, és az oda beszállásolt német katonaság senkit nem engedett be még akkor sem, ha hivatkozás történt arra, hogy ott egyesületi és népművelési tárgyak, főleg könyvek vannak elhelyezve. A németek elvonulásuk előtt a könyvtár egy részét megsemmis it ették, más részét szétosztogatták kisebb gyermekeknek. Bár erről tudomást szereztünk és megkíséreltük a könyvek összegyűjtését, de csekély eredménnyel. " "Ujabb kutatás eredményeként százon felüli könyvtári könyvet sikerült megmenteni és azt a könyvtár állományába helyezni. A könyvtár mai állománya 204 kötetből áll." (Lánycsók.) Az ügyvezetők a~ datai alapján a baranyai szabadművelődési felügyelő 24 teljesen elpusztult népkönyvtárról tesz jelentést az ügyosztálynakIgaz, hogy nem mindenütt festett ilyen szomorúan a helyzet, voltak olyan szerencsés községek is, mint Szentdienes, amely ugyanebben az időben 321 kötetes népkönyvtárról tesz jelentést. Általában a baranyai népkönyvtárak ekkori állománya - ha leszámítjuk a teljesen megsemmisült vagy soha nem is létezett könyvtárakat - 60-300 kötet között mozgott. 28 A minisztérium szorgalmazta a népkönyvtárak újjászervezését, azonban ez a buzgalom sajnos nem állt arányban a tárca és az ügyosztály anyagi lehetőségeivel, így az ügyvezetők jelentése nyomán megérkezett 1946 májusában az első szállitmáity a megyébe: 501 darab könyv az elpusztult könyvtárak "ujjáalapitására". Ezt később még néhány kisebb adomány követte, összesen 624 darab. Az ügyosztály természetesen maga is tisztában volt azzal, hogy csak ezen az uton nehezen fejleszthetők a népművelési hálózat könyvtárai. így született meg két ötlet: a könyvtárak "egymásközötti egyszeri cseréjének engedélyezése" és a községi könyvtárak átadása a szabadművelődési tanácsnak, ha az kellő buzgalmat tanúsít a könyvállomán}' gyarapítása iránt. Az első rendelet még 1946 elején látott napvilágot és elsősorban azt célozta, hogy az olvasók uj könyvekhez jussanak, anélkül, hogy ez anyagi kiadást is vonna maga után. Az eljárást igy szabályozza: "A hivatalvezető felhívja az egyes népkönyvtárak kezelőit, hogy azokat a könyveket, amelyek vagy nem találnak jelenlegi helyükön olvasókra, vagy már mindenki kiolvasta azokat, alkalmi utjukkal kapcsolatban vigyék be a th. népművelési hivatalba, ahol azokat a máshonnan hasonló alapon beérkezett könyvekkel a hivatalvezető közreműködésével elcserélhetik. Egy könyvért általában egy könyv jár, a cseréről jegyzőkönyvet kell felvenni. Ezt a jegyzőkönyvet a népművelési hivatal megőrzi. " A rendelet nyomán ilyen cserék a baranyai népkönyvtárak között is történtek. Ez azonban nem volt jelentős és nem oldotta meg a súlyos hiányok pótlásának kérdését Nem volt sokkal eredményesebb a másik kezdeményezés sem, amely a szabadművelődési tanácsok kulturális öntudatára apellált: "Amennyiben és amikor a szabadművelődési tanács a gondozására bizott népkönyvtárt értékes könyvekkel a jelen rendelet megjelenésének időpontjában kimutatott könyvállományának legalább kétszeresére gyarapította, hajlandó vagyok az illető népkönyvtárt. . . . véglegesen is a helyi szabadművelődési tanács tulajdonába juttatni. " - hang-