Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

DOKUMENTUMOK - Pécsi Mihály visszaemlékezése: A kommunista párt megalakulása, a Tanácsköztársaság hónapjai és a fehér terror Baranya meg nem szállt részén. (Közli: Banna Lajosné)

tornász egész életemben. Felrántottam magam, a lábamat odatettem az ablak párkányára s a további ablakokat is bevertem, mindaddig, mig csak volt a három és fél méteres magasságban. Csupa vér volt a kezem, de én azt nem tekintettem. Alul a fekete ruha, felül a csukaszürke ruha, átugrottam: beugrottam a kaposvári Tiszti Kaszinóba. A fehér tiszti kaszinóban ott tekéztek a tisztek, az Ostenburg és Prónay különitmény tisztjei. Mikor azt látták, hogy én a falon keresztül, a fogházból ugrottam, akkor szaladtak arra felé, de énhozzám a tekedob, ahol a golyók felszaladtak hátul, közelebb volt, mint őhozzájuk, ahonnan kidobták a golyót. A végső kétségbeesés az embernek erőt kölcsönöz, én előbb odaértem, és akkorát ugrottam: valósággal ráestem a dob tetejére. Ott volt még egy kb. háromnegyed méter kerités és abba belekapaszkodtam, átdobtam magam a Tiszti Kaszinóból a kertbe. Ez egy háznak a kertje volt, amely az Árpád utcával párhuzamos utcában állt. (Az Árpád utcára nézett a fogház homlokzata. ) A kertben levetettem a csukaszürke ruhát. Volt rajtam alul fekete ruha. Lakkcipő volt rajtam és a kalapomat is elővettem a belső zsebemből. JA kertben vagy a házban megszólitottak: Azt mondják, "Mit keres maga itt?" "Nem látják, - mondom - hogy villanyszerelő vagyok". A kétségbeesés találékonnyá teszi az embert - mert tényleg, a Tiszti Kaszinó udvarából volt egy vezeték abba a házba. "Rövidzárlat van és a vezetéket vizsgálom. "Volt a mi zárkánkban egy közönséges bűnöző, az lerajzolta a tenyerembe a Tiszti Kaszinóval párhuzamos utcát, hogy merre kell mennem, amig odaérek a Margit malomhoz. Közben találkoztam egy rendőrrel. Nohát most nem lehet futni! Most mit csináljak? Mondom neki: "Biztos ur, itt hagytam kinn a kocsim, amig bent voltam a házban. Egy kisfiam volt rajta, olyan 5-6 éves. Nem látta azt a kocsit?" Azt mondja: "Jó lesz vigyázni, nehogy bajt csináljon. " Na mondom magamban, a fene egyen meg téged, leráztalak a nyakamról. Elkezdtem futni a Margit malom utcájáig. Befutottam a malomba: egy nagy kapu volt ott, s hátul nem volt kerités. Mikor beértem a Margit malom udvarára, akkor hallom, hogy a vészharang szól a fogházban. A malom udvaron tul egy kukorica-táblába vetettem bele magam. Lehetett olyan 350-400 hosszú, azon tul legelő volt. Ebben a kukoricásban végigszaladtam, de már akkor hallottam hangokat. Az őrök és a csendőrség előbb jött utánam, mintsem én a vészharangot hallottam. Azt mondják egymásnak: "Itten zörej van benn. " De én nem törődtem vele, csak futottam. Kiszaladtam a kukoricásból: akkor látom, hogy egy folyó medre van ott. De a folyót csak akkor láttam, amikor kb. 50 m-re odaértem. Akkor jutott eszembe, hogy ez a Kapós. Teljes erőből futottam és beleugrottam a Kapósba, a kb. 6 vagy 7 méter magas partról. Úszni jól tudok, egy pár karcsapás és a túlsó felén voltam. Időközben, amikor a kukoricásból kijöttem, a golyók csak ugy süvitettek utánam, be a vizbe, csak ugy csapkodtak felém. Egy volt a szerencsém: a Kapós túlsó felén egy zöldövezet volt, mintegy 15-25 m. széles fák, bokrok, stb. Amikor a vizből kiugrottam, a vastag fák mögé mentem. Onnan tisztán láttam át, mert a város felőli parton nem volt semmi, vagyis csak legelő, meg távolabb kukoricás. Az őrök ott álltak a túlsó parton és átkiáltottak hozzám. (Ismertem Őket, az egyik különösen nagy gazember volt, nagyon kegyetlenül bánt a foglyokkal. )Azt mondják: