Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

DOKUMENTUMOK - Lefkovics Ernő visszaemlékezése: A munkásmozgalom Baranyában a szerb megszállás 13 hónapja alatt. 1918-1921. (Közli: Szabados Mihályné)

proletárok" c. dalt, még a háború alatt, aki viszont a Murmanszk vasútról, mely egyik részlegének komisszárja volt. Hamarosan kis dalkar alakult. Hajdú elvtárs kérte, hogy még egyszer énekeljem el. Legalább 20-szor elénekeltem. Onnan elvittek még aznap a pincébe, a városházához, majd a Frigyes-kaszárnyába. Én is Zsidariccsal egy szobába kerültem, testvérek között voltunk ott legalább 20-an, később Minker Ádám és több nyomdász is került oda. Ok jó pár nap alatt kijöttek tőlünk, legtöbbnyire bányászok voltak a szoba-lakók, kiket ugy hoztak be. No már elég éhes voltam, mikor másnap délfelé kinézek az udvari ablakon, ahol egy hölgyet látok. Ni, hajó a láthatáron, örülök, és ugyanakkor, mikor felénk fordult, megismertem Vas Irmát, a későbbi neves színművésznőt, akkor trafiktulajdonos volt az Indóház utcában, látta köszöntésemet és visszaköszönt. De ugyanakkor nyilt az ajtó és ki jött be? a fegyőrrel együtt Mária, 17 éves, minden bájával és telt kosárral, Irma nagysád küldte, fogyassza el jó egészséggel. Én tudok szerbül és igy be tudtuk hozni. Elmondta még, hogy dr. Vig mondotta meg neki, mikor tegnap vittek bennünket a Frigyesbe. Ez volt az első fecske, s már este többnek is jött be koszt, másnap pedig már rendesen kaptunk kosztot ott is. Még mielőtt elment Mária, (ma Kott elvtársnő pénzügyi tanácsos özvegye) odasugta: "Ott voltak a csomaggal, jól el van rejtve". (A Vörös Újságra gondolt). Igy telt el pár napunk, bizonytalanságban, közben mint fent emiitettem, Minkért és a vele volt két-három nyomdászt is kiengedték. Sajnáltam nagyon, mert sokat elbeszélgettünk Minkerrel és vitatkoztunk. Bizony ellenkező volt a véleményünk, de mielőtt szabad lett, külön odajött hozzám, szeretettel, kedves szavakkal búcsúzott tőlem s az a barátság életünk különböző fázisaiban is elkísért bennünket, komor újvidéki napokon és a napsütéses lankás mecseki oldalakon is. Március elején azután, miután mindenféle hiób hírekkel traktáltuk egymást, szobánkat forgalmon kivül helyezték, legtöbbjüket szabadon engedve, engem és Zidaricsot a továbbszolgálók csapatához osztottak, azokhoz, akik el fogják hagyni a várost, ismeretlen cél felé. 1919. március 20. A sztrájk befejeződött és rabságunkból mi is hazatérhettünk. A Tanácsköztársaság megalakulásának előestéjén érkeztünk meg. Másnap a felejthetetlen március 21-én mi pécsi kommunisták együtt ünnepeltünk a győztes magyar forradalmat. Idehaza már várt Szikorszki elvtárs távirata, hogy menjek Pestre és jelentkezzem a pártnál. Hajdú elvtárssal együtt mentünk fel, ahol a Hadügyi Népbiztosság kinevezett a 44. kaposvári Vörös Dandár politikai megbízottjának, Hajdú Gyulával együtt, volt pártközpontjaink javaslatára. Április 21-én, amikor a Hadügyi Népbiztosság Politikai Osztálya kaposvári megbízatásomból visszahívott, hogy más területen folytassam munkámat. GömÖr megyében lettem kormánybiztos helyettes, majd amikor a Clemenceau jegyzék következtében megkezdődött Észak-Magyarország kiürítése, Vörös Hadseregünk visszavonulási utján a kiürítést vezettem, mint kiürítési kormánybiztos. Amikor az evakuálást befejeztük, az iratokkal Pestre mentem, ez néhány nappal a Tanácsköztársaság megdöntése előtt volt - jelentést tet-