Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)
KUTATÓINK MŰHELYÉBŐL - PETROVICH Ede: Az egyetemalapitó Vilmos pécsi püspök és Janus Pannonius sírhelye
Nem nagy változtatásról számolnak be, de rávilágítanak a terep korábbi teljes elhagyatottságára. A káptalan 1852. március 1-én tartott gyűlésén az egyik kanonok előterjesztette: ,! A székesegyház északi oldalán hosszában elterülő földterület, mely jelenleg haszontalan hever, csatoltassék a várbeli plébániakerthez, mivel alacsony fallal lévén a kerítés, a plébánia kertben több rendbeli károk történnek azon oldalról''. Erre vita keletkezett: kié az a földterület, a püspöké, vagy a székesegyházé. Ekkor Nagy János kanonok ( igy szólt: "O, midőn a templom teteje újíttatott procustos korában, egyengette el azon helyet, mely előbb csak gödör volt és erre a fundusra a székesegyháznak szüksége is leend. vslanáa./szor a tornyokon vagy a tetőn valami javítás szükségeltetik. "Elvenként szerinte nincs akadálya, hogy a plébános ezt a területet igénybe vegye, mégis előbb ki kell kérni a püspök véleményét. 24 Az elrendelt és foganatosított munkálatokról Vörös Mihály őrkanonok naplója számolt be: tf A templom északi oldala felett lévő templom udvara a püspöki felső nyugati udvartól magas kőfal által elválasztatott s kapuval elláttatott. A templomot keritő belső kőfal faragott kövekkel befödetett és az északi réz és vaslemezekkel beborított fedelekre való szükséges őrködés könnyebbitése végett 23 darabból kőlépcsőzet emeltetett, a bejárás csinos vas rostélyzatos ajtóval záratván el. "25 Feltűnő, hogy a domboldalnak nem szántak más szerepet, mint azt, hogy róla könnyebben lehessen betekinteni a székesegyház északi tetőzetét. Még feltűnőbb, hogy az egész terület kihasználatlanul hevert. De a legfeltűnőbb, hogyazon a területen még 1852 körül is tátongott egy gödör. A Buck-Pollák-féle restauráció idejéből maradt ez a gödör? Vagy az 1757. évi ásatások maradványa? Avagy a Hermanng által is jelzett építmény nyoma? Noha már Hermanng is jelez a belső várfal keleti végén egy északra, a külső várfalhoz nyúló falat, mégis azt véljük, ez lehetett az egyik kőfal, mellyel 1852-ben ezt a terepet elválasztották a püspöki kerttől. A másik fal bizonyára a magtár keleti végén húzódott. Rejtély azonban, hol építették ki a kaput? Alig hihető ugyanis, hogy ez a kapu a 23 fokból álló lépcsőzet alján vagy tetején állott. Ilyent ugyanis nem tüntet fel Schmidt felvétele, mely e lépcsősort hűségesen ábrázolja. 26 Egyébként ez az elrendezés igazolja a régebbi helyi hagyományt, hogy ez a terep volt az 1882, restauráció előtt a karkáplánok kertje. Mert elválasztották ugyan a püspöki területtől, de nem csatolták a plébániakerthez sem. Ez utóbbi esetben ugyanis nem lett volna szükség az uj lépcsőzetre. A ma is meglévő állapot a Schmidt-féle restauráció alkalmával alakult ki. Már a restauráció kezdetén a belső várfaltól délre eső területen felállították a különböző műhelyeket (kőfaragó, szobrász műhely, építkezési iroda), a restauráció végén elbontották az 1757-ben emelt kőfalat az ivekkel együtt: megszűnt a lépcső, kialakították a mai rézsüt és az egész területet a püspökség kertjéhez csatolták. Avatottabb kezekre bízzuk problémánk hadászati szempontból való bogozását. A kérdés ugyanis az, folytatódott-e a belső várfal valamikor legalább az északkeleti torony keleti falsíkjának vonaláig? Valószínű ugyan, hogy a belső vár nem volt ezen a sarkon sem nyitott, mégis felmerükhet a kérdés, volt-e hadászati jelentősége a belső várfalnak ott, ahol az északi, tehát az ellensége felőli oldalának szintje magasabb volt, mint a déli oldal szintje? Továbbá:
