Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pálmány Béla: Az első népképviseleti országgyűlési választások Magyarországon

lóság, hanem helyi elismertségük, korábbi tisztviselői, ügyvédi munkájukkal, emberségükkel szerzett tekintélyük alapján nyerték el egy-egy kerület választói egészének, vagy többségének a bizalmát. Az ő eddig ismeretlen életpályájuk, családi hátterük, iskoláik, műveltségi szintjük, vármegyei, városi, egyházi hivatalviselésük, politikai elkötelezettségük az, aminek a feltárására az elmúlt másfél évben egy, az Országgyűlés támogatását élvező kutatócsoport megszervezésével, munkája összehangolásával vállalkoztunk. A kutatás a közel negyven történész, levéltáros együttes erőfeszítésével támogatásával folyik és immár olyan mértékben haladt előre, hogy vállalkozhatunk a főbb tanulságok összefoglalására, egyes politikus-típusok körvonalazására. Ki volt ez a 457 képviselő? 1848/49 könyvtárnyi szakirodalma elég egységesen arra az álláspontra jutott, hogy többségük protestáns, jogvégzett, majd megyei vagy városi tisztséget viselt birtokos köznemes volt. Sőt, a Lajtán túl olyan véleményt is megfogalmaztak, az 1849 utáni évtizedben, hogy az egész magyar rebellió egy protestáns összeesküvés lett volna a katolikus császár és király illetve a lojális és aulikus arisztokrácia ellen. E kérdésre adott válaszunkat előlegezve megerősíthetjük, hogy a 48-as képviselők „ideál típusa", legnagyobb számban lévő csoportja valóban a birtokos és jogvégzett megyei nemes volt, azonban a protestáns túlsúly nem állt fenn, mert bár a teljesebb adatfeltárás még némileg módosíthat a képen - a katolikusok száma erősen megközelítette, talán el is érte a képviselők felét. Érdemes és tudunk is ennél konkrétabban fogalmazni, a társadalmi hovatartozást több szempontból is megállapítani. Az éppen eltörölt rendi megkülönböztetés szerint az 1848-as törvényekkel a polgári jogegyenlőség alapkövét újonnan lefektető országban az emberek 5 rendbe, illetve társadalmi csoportba születhettek bele. 1. A szociális piramis csúcsán a világi és egyházi főrendek - a mágnások és a katolikus főpapság - állt. Éppen az 1848-as országgyűlés főrendi táblájára személy szerint meghívott arisztokraták névsoraiból összesíthető a legbiztosabban a 20 éven felüli főnemesek és az egyházi főhivatalokat viselő főpapság száma. Az 1848 július 5-én Pestre, a Nemzeti Múzeumban összehívott Felsőházba rangja, egyházi vagy világi hivatala, illetve születése alapján 792 magyar és erdélyi tagot hívott meg a belügyminiszter, a megyékben és városokban végzett összeírás alapján. A római és görög katolikus, illetve az ortodox megyés érsekségek, püspökségek és főrendként elismert szerzetesrendi főnökök számát természetesen az egyházmegyék történeti fejlődése határozta meg 47-ben. A főpapságba ismeretesen nem csupán világi főrendek kerülhettek be, hanem a volt köz-