Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pálmány Béla: Az első népképviseleti országgyűlési választások Magyarországon

lasztás elnökéből jegyzőjéből, továbbá a jelöltek részéről megbízottakból álló bizottság előtt szóban kinyilvánították akaratukat. Legalább kétszáz kerületben egyetlen követjelöltet neveztek meg, e helyeken nem került sor a hosszadalmas és sokszor izgalmakat kiváltó szavazásra, hanem egyhangúan, közfelkiáltással választották meg a nép képviselőjét, a kiváló honfi ezután rövid beszédben elmondta politikai hitvallását, a polgárok pedig a vállaikra emelve éltették. A városokban a hagyomány a cédulás voksolás volt, sokhelyütt nem is volt előzetes jelölés, hanem a sok felírt név közül a legtöbb szavazatot kapott jelölt lett a győztes. Erdélyben ugyancsak a szokásjog alapján a megyékben a nemesség személyenként szavazott, azonban az újonnan szavazati joggal felruházott falvak népe bírái útján, közvetve voksolhatott. Ismét más volt az ősi jogszokás a székely és a szász városokban, székekben, mivel minden székely atyánkfia nemes lévén illetve minden szász férfi polgárjogot élvezvén e helyeken népgyüléseket tartottak, előzetes összeírás nélkül, mivel mindenki mindenkit ismert. Itt és most nincs hely a választások lefolyásának ismertetésére, ha mintegy 25-30 kerületben utóbb panaszt is adtak be a kampány és a voksolás tisztaságát vitatva, tényleges vesztegetés, itatás vagy fenyegetés miatt, másodszori választással csak 9 honatya került be a t. Házba, 12 további követ igazolása pedig el lett utasítva. A legtöbb helyen rendben, ünnepélyesen, közfelkiáltással, vagy szavazással választották meg a nép bizalmát élvező képviselőket. A népképviselők jogállása két alapvető kérdésben különbözött a korábbi megyei és városi követek helyzetétől. Egyrészt előzetes politikai követutasítások betartására nem volt szabad felesküdniük - abban az 5-6 erdélyi törvényhatóságban, ahol ilyen instrukciót mégis adtak a képviselőknek, ezek visszavonása a mandátum igazolásának feltétele lett. Másrészt megszűnt a követek visszahívásának a lehetősége is, amiről alább még szólunk. A NÉPKÉPVISELŐK TÁRSADALMI TAGOLÓDÁSA A 457 igazolt népképviselő életútjáról, társadalmi összetételéről mindmáig igen keveset tudott történetírásunk. Az ismert általános és életrajzi lexikonok - a Pallas, továbbá Szinnyei József és Kempelen Béla igen alapos művei - alig több, mint száz személyről közöltek adatokat, rövid életrajzokat. Ezek a férfiak a legkiválóbb politikusai, tudósai, művészei a magyar nemzet e legfényesebb korszakának, sokuk életútja így közismert. A követek nagy többsége azonban nem volt országos szerepet játszó kivá-