Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pálmány Béla: Az első népképviseleti országgyűlési választások Magyarországon

'582 262 férfi kapott választójogot. Mindezzel együtt a magyar választójogi reform európai viszonylatban rendkívül haladó volt, nem ismert társadalmi, nemzetiségi megkülönböztetést. Az addig megtűrt vallásúnak, idegennek minősített zsidók egyenjogúsítását már 1848 nyarán meg kívánták teremteni a radikálisok, csupán a társadalmi és nemzetiségi konfliktusok miatt amúgy is felbolydult nyugalom fenntartása miatt nem foglalták törvénybe már ekkor, csak egy évvel később. A fentiek szerint népképviseleti alapra fektetett követválasztás szabályait Magyarországra nézve az 1848:V. tc, Erdélyben az utolsó kolozsvári rendi diéta által elfogadott 1848:11. tc. írta elő. Erdély uniójának törvénybe iktatásával, továbbá a karlócai béke után a török határon megszervezett, Mária Terézia uralkodása idején a székelységre is kiterjesztett határőr ezredek katonai kormányzat alól való felszabadításának, és polgári önkormányzatú megyékké alakításának a kimondásával megvalósult a Magyar Szent Korona tartományainak egysége. A magyar rendi és reformpolitika régóta, nyomatékosan képviselt egyik fő alkotmányos törekvésének a megvalósulását jelentette ez a kortárs politikusok és a magyar közvélemény számára. A megvalósult államszervezeti egység a törvényhozó testület összetételében mutatkozott meg a legszembetűnőbben. A Képviselőházba Magyarország és kapcsolt részei 377 követet küldtek. A választókerületeket arányosan kellett kialakítani a törvényhatóságok határainak, továbbá a népességszámnak (30 000 lakos), a területi és közgazdasági kapcsolatok figyelembevételével. A 48 legnagyobb lakosságú szabad királyi városban és rendezett tanácsú mezővárosban összesen 60 választókerület kialakítását rendelték el, Pest 5, Debrecen és Szabadka 3-3, Buda, Pozsony, Szeged, Kecskemét, Miskolc 2-2 képviselőt küldhetett, míg a kisebb szabad királyi városokat összevonták egymással és a környező megyei községekkel, így 17 ún. vegyes kerületet alakítottak ki. Főként a nagy alföldi magyar mezővárosok - Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös, Kiskunhalas, Gyöngyös, Békés, Gyula, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes, Nyíregyháza stb. - választópolgárai fogadták nagy lelkesedéssel, hogy a szabad királyi városokkal egyenlő politikai befolyást nyertek a törvényhozásban. A vármegyékben, szabad kerületekben és a végvidéki ezredekben a választókerületek határainak kialakítását, a főhelyek kijelölését a kisgyűlés, illetve az alispán által vezetett küldöttség határozta meg, ezen kívül mindenütt ún. középponti választmányt kellett alakítani a választók összeírása, a választások kitűzése és törvényes lebonyolítása, a jegyzökönyvek és a megbízólevelek kiállítása végett. Horvátország 3 megyéje, 3 kerülete, végvidékei és szabad királyi városai - Szlavónia nélkül - 18 képviselő küldésére lettek feljogosítva, a tartományi gyűlés által kijelölendő választókerületek szerint. Ismeretes, hogy 3 horvát és 2 szlavón megye 18, illetve 7