Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Cserna Anna: Batthyány Kázmér baranyai és Sztankovánszky Imre tolnai főispánkormánybiztosok levelezése (1848. szeptember 25 -1849. február 3.)

A levelezésük a szabadságharc kezdetén, a konkrét tetteket és elszántságot igénylő időben indult, amikor az ország védelme az alakulóban lévő nemzeti hadsereg mellett nagyobb részben még a nemzetőrökre, a népfelkelőkre, azaz a megyékre hárult. A nyár végére nyilvánvalóvá vált, hogy a horvát támadás rövidesen bekövetkezik, az udvar fel akarja számolni a magyarországi forradalmat. Bebizonyosodott az is, hogy az ország csak a nemzeti hadseregével tudja felvenni eredményesen a harcot a külső ellenség ellen. A főispánok szerepe átértékelődött az újoncozás és a honvédzászlóaljak szervezésének a felgyorsításakor. A katonailag bizonytalan helyzetben a kormány elvárta a megyék első tisztviselőitől, hogy ne csak felügyeljenek a rendeletek, az utasítások végrehajtásáért, hanem azok cselekvő részesei is legyenek. „Ha a törvényhatóságok rendkívüli tevékenységet fejtenek ki, csodákat mivelhetnek, ha nem elvesztünk." - olvasható Szemere Bertalan belügyminiszter augusztus 30-i leiratában. Ez a főispáni jogkör kiszélesítését vonta maga után. Mindkét megye főispánjának esetében a személyük előtérbe helyezésével járt, a befolyásuk erősödésében, valamint a felelősségük növekedésében jelentkezett , ami végül a szeptember 17-i honvédtoborzási biztosi kinevezésükben realizálódott.

5 A Dráva-menti területek katonai fontosságát sem a kormány, sem a katonai vezetés nem vitatta Jellacié betörésekor. A horvát csapatok a főváros elfoglalására törekedtek, és a várható útirányuk Baranyát és Tolnát is érintette. A nem mindennapi szituáció nem mindennapi intézkedéseket követelt. Ekkor történt a népfelkelési kormánybiztosok kiküldése a megyékbe, illetve a honvédtoborzás lebonyolításával megbízott kormánybiztosok feladatkörének a kiegészítése. A fenyegetett területeken a különleges hatalommal felruházott hivatalnokok jelenléte kívánatosnak látszott, s olyan egyének személyében, akik gyors és célszerű döntések meghozatalára képesek voltak. A kormánybiztosság sajátos intézménye volt a forradalmi közigazgatásnak. A főhatóságok, a törvényhozás és a helyi igazgatás közötti kapcsolattartást szolgálta.

6 Az Országos Honvédelmi Bizottmány kizárólag a kormánybiztosokra bízta, s egyúttal tőlük kérte számon a honvédelmi rendelkezések véghezvitelét. Batthyány Kázmér és Sztankovánszky Imre szeptember 19-től már a népfelkelés szervezésére kijelölt kormánybiztosokként is működtek. Feladatuk a lakosság mozgósítása, lelkesítése, a horvátok előrehaladásának a hátráltatása. A nép gerilla harcával megakadályozni, hogy az „ellenség a magyar ha4 Cserna 1987, 521. 5 Hermann, 28. 6 u. o. 7 u. o.