Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Cserna Anna: Batthyány Kázmér baranyai és Sztankovánszky Imre tolnai főispánkormánybiztosok levelezése (1848. szeptember 25 -1849. február 3.)

zaba legkisebb segélyre s táplálékra sem találván előnyomulása lehetetlenné tétessék." Mindketten kiáltványban „A Haza veszedelemben van!" címmel szólították hadba a megyéjük egész lakosságát. A horvát főerőknek a vonulása azonban oly gyors és zökkenőmentes volt, hogy Tolnának ideje sem maradt az ellenállásra. Hartlieb vezette 10 ezer fős csapat Ireg határában ütött tábort, majd rövid pihenő után útjukat folytatták Mezőkomárom felé. Jellacic utóhada viszont még úton volt, és Baranyán keresztül igyekezett elérni úticélját, Székesfehérvárt. így Tolna a horvátok újabb jövetelét Pécs irányából várta. Sztankovánszky Imre megpróbált a kusza, pontatlan hírekben eligazodni. Úgy vélte, hogy az utazóktól, a barátoktól, az ismerősöktől szerzett információk alapján nem lehet hozni felelős döntéseket. Feleslegesen pedig nem szabad mozgatni a járásokban összegyűlt nagy számú népfelkelőt, és a dunaföldvári ponton összpontosított sorkatonaságot. Szükségesnek látta, hogy a hadmozdulatokban résztvevők között hivatalos úton is rendszeres hírszolgálat épüljön ki, és a szomszédok az akcióikat lehetőség szerint összehangolják. Ezen indokok vezették Sztankovánszky Imrét az első, a szeptember 25-i levelének a megszületéséhez. Batthyány Kázmér másnap mohácsi főhadiszállásáról viszonozta a kezdeményezést a Pécs városát elfoglaló Roth és Philippovics generálisok vezényelte 6-7 ezer fős sereg felszerelésének a részletes leírásával. A „hitvány kinézésű", szegényes ruházatú, igen jól felfegyverzett horvát gyalogságot 100 lovas és 18 ágyú kísérte. A harci kedvükről megjegyezte, hogy „a háborúba rosz kedvel kényszerítve mennek." Nem megszállóként viselkedtek, hiszen a az élelemért, a húsért, a kenyérért, zabért rendesen fizettek. Szeptember 25-én már továbbmeneteltek Tolna megyébe, Dombóvár felé. Ezalatt Sztankovánszky Imre elindította a Dunaföldvárról az 1505 fős Hunyady csapatot, a 160 fős lovasságot 4 ágyúval, és 1000 fős gyalogságot gőzösökön Adonyba, Ercsibe a Velence táján összesereglett és Jellcic megállítására készülő honvédsereg megsegítésére, azzal az óhajtással, hogy „Isten engedjen kényszeritett igazságos fegyvereinknek dicső elhatározó győzelmet."

9 Ezentúl Tolna nem számíthatott a katonaságra, csupán a népfelkelők lelkesedésére. A levelek tanúsága szerint Batthyány Kázmér rendelkezett a katonai kérdésekben nagyobb rálátással és rátermettséggel, minthogy személyesen is irányította a baranyai hadműveleteket. Sztankovánszky mindenekelőtt hivatalnoknak tartotta magát. Távol állt tőle a katonáskodás, még a népfelkelők táborában sem fordult meg. így közvetlen tapasztalata nem volt a a tolnai 8 Cserna 1987, 522. 9 TMÖL: Sztankovánszky család iratai Sztankovánszky Imre főispán-kormánybiztosi iratai 1 1848. szeptember 29. Sztankovánszky Imre fogalmazványa (Rövidítve: Szt. es.: Szt. I. föisp.)