Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 75

A GAZDAKÉPZÉS MÚLTJA ÉS A BENNE REJLŐ JÖVŐ Szávai Ferenc: Gazdaképzési rendszerek A mezőgazdasági szakképzés története a 19—20. századi Európában Pannónia Könyvek, Pécs, 1996. 256 p. Ritka pillanat az, ha egy történeti téma feltárása, feldolgozása és megírása napi problémák megoldását is támogatja. Ilyen különleges könyvet írt Szávai Ferenc, aki a mezőgazdasági gazdaképzésről készített két és félszáz oldalas összefoglalót. Ez a téma két szempontból aktuális. Egyfelől ebben az évben ünnepeljük a keszthelyi Georgikon megalapításának 200. évfordulóját, amely - közismert - az első mezőgazdasági felsőoktatási intézménynek számított hazánkban és Európában. Másfelől az utóbbi 10 évben teljesen megváltoztak a tulajdonviszonyok a magyar mezőgazdaságban, de ezt az átalakulást alig követte a szakoktatás. Nem véletlenül, hiszen az oktatás különböző szintjei alapvetően nehézkesen változnak, különösen akkor, ha az elmozdulás irányában a szakma nem tud megegyezni. Márpedig jelenleg mindezen problémák érzékelhetőek a mezőgazdasági szakoktatásban. A könyv belső felépítése követi a gazdaképzés kialakulásának időbeli és térségbeli fejlődését. Az első fejezet a mezőgazdaság XVIII. században betöltött szerepét, az előiparosítás és az agrárforradalom egybeesését röviden bemutató rész, amelyben kísérlet történik az európai országok csoportosítására - C. A. Black Londonban megjelent könyve alapján. A gazdaságtörténeti összehasonlító feldolgozás e sokszor használt műve valóban ad némi támpontot a mezőgazdaság fejlettségéről, a kontinens államainak egymáshoz viszonyított „sorrendjéről", de ezekhez az 1960-as években született és nagy összegzésként elkészült művekhez egy közép-európai lakhelyű és a Kárpátmedencétől keletre és délre eső területeket jól ismerő történésznek illik némi pontosítást hozzákapcsolni. Az igen látványos első és második táblázatban ugyanis a tárgyalt korszakban nem létező államok szerepelnek. Közismert e térségben a határok - és ezzel együtt a gazdasági potenciál - komoly átrendeződése az utóbbi kétszáz évben. Mindezeket a kiindulási alapként kezelt táblázatban C. A. Black nem jelezte, s ha már ilyen összegzést fogad el Szávai Ferenc, akkor legalább a jegyzetben utalni kell a táblázat pontatlanságaira, az idősíkok összecsúszására. Különösen zavaró, hogy Oroszország még említésre sem kerül, miközben Finnországot (sic!) besorolja a „harmadik minta" országaihoz! (Sajnálattal látja az olvasó, hogy a táblázatok nem kaptak címet - ellentétben a térképekkel -, s emiatt időnként nehezen lehet kideríteni a pontos tartalmukat.) Kár, hogy a szerző ennél a kissé elnagyolt alapadatsornál nem egy pontosabb és sokszínűbb, a saját közép-európai szemszögét beépítő kiindulást ad. A későbbi jól sikerült összesítők azt bizonyítják, hogy képes erre, de - talán - a túlzott tekintélytisztelet miatt nem illete kritikával a felállított sorrendet. Az előiparosodás és az agrárforradalom összekapcsolódásához igazított