Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 308

Országos Levéltárat. Kiszolgálásukkal az ifjú sokat tanult, egyébként is a történelem iránti érdeklődés erősen megnőtt. A Pauler által összeválogatott levéltári dolgozók társaságában Thallóczy igen jól érezte magát. Az 1867-ben alakult Történelmi Társulatnak a Várban, az Uri utcában volt épülete (székháza?) és ott volt a szakfolyóiratnak, a Századnak szerkesztősége is. A szerkesztő, Thaly Kálmán volt az akkor 16 éves ifjúnak példaképe, akinek Thallóczy őszinte lelkesedéssel segített a folyóirat munkálatainál, méginkább a Thally által szervezett törökországi utaknál. A Thaly által kezdményezett és szervezett első törökországi utazásról, Rákóczi és bujdosó társai hamvainak megtalálása és hazahozatala ügyében, még nem tudósít Thallóczy, de lelkesen kapcsolódik be a második, 1904-es, majd a harmadik, 1906-os utazás szervezésébe.

1 Thaly szívesen vette igénybe a rendkívül lelkes, jó képességű fiatalembert, kinek írásai kitűnő magyarsággal fogalmazott történelmi, stb. tárgyú kisebb-nagyobb történetek voltak. A hosszúra nyúlt fiatalember mind több munkát vállalt a Századok szerkesztőségében, de az ő vállára nehezedett a társulat évi vándorgyűléseinek szervezése, rendezése is. 1875-től a Társulat segédszerkesztői tiszteletdíjat szavaz meg részére. Az ifjú úgy érezte, megkérheti Thalyt arra, fogadja fiává, legalábbis nevét adja neki a német Strommer helyett. Thaly ugyan kitérő választ ad az ifjúnak: „mint történetíró előzze meg őt egy lóhosszal". Thallóczy nem veszti el kedvét a visszautasítás miatt, kutatás közben megtalála a „ló"hosszal nagyobb, azaz Thallóczy nevet. Mályusz Elemér történetírónk is találkozik a Thallóczy névvel, cikket is ír a délvidéki Thallóczy családról. 1868-ban a Monarchia a nagyhatalmak beleegyezésével Bosznia-Hercegovinát annektálta, s Kállay Béni közös Pénzügyminisztériumához csatolta. Kállaynak már voltak történetírói eredményei, a szerbek történetével foglalkozott; az 1780-1806 közötti szerb forradalmi mozgalmakat kutatta. Ezt a munkáját már Thallóczy Lajos rendezte sajtó alá és adta ki. Kállaynak a fiatalember iránti érdeklődését annak a szláv nyelvekben való jártassága és a Balkán népeinek alapos ismerete keltette fel. Számára Thallóczy igen alkalmas, használható ember lenne, nemcsak a boszniai ügyek vitelénél, de másik céljának elérésében is: a bécsi, soron következő magyar 1 Thallóczy többször járt Törökországban, ismerte a kultuszminisztert, Ferid pasát. 1904 és 1906 őszén a Rákóczi hamvakért küldöttséggel járt kint, s e közös utakról részletes, díszes jegyzőkönyvet készít, amit gr. Tisza István miniszterelnöknek is megküld. 1906 őszén visszaindulva megkapta a kutatási engedélyt törökül tudó magyar kutatók számára. Az első, akit még Thallóczy küldött ki, Karácson Imre, győri szerzetes-tanár volt, aki lelkesen fogott hozzá az igen mostoha viszonyok között, zsákokban raktározott iratok rendezéséhez. 1909 és 1911 között már kötetnyi magyar vonatkozású ayagot fordított, rendezett kiadásra kész állapotba, mikor arcát egy rozsdás drót megsértette, vérmérgezésben elhunyt. Thallóczy „saját halottjának" tekintette, megsiratta. Tulajdonképpen Thallóczy volt a balkáni múzeumlátogatások, a kutatási helyek, levéltári kutatások elindítója, a Balkáni Intézet első kezdeményezője, ld. Teleki Pál: A Magyar Tudományos Akadémia kutatásainak tudományos eredményééi. I—IV. 1923., 1926., 1940. (Szerk.: Csiki Ernő).