Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 307

THALLÓCZY LAJOS A tragikus sorsú történetíró Thallóczy Lajos születési adatait a különböző életrajzi lexikonok nem egyformán jelzik. Kassán született 1857. december 8-án, a lexikonok szerint születési éve 1854., máshol 1856.; születési helye Kassa, bár maga mindig budainak vallotta magát. De ki is volt Thallóczy Lajos? Apja Strommer Benedek a budai Helytartótanács tisztviselője volt, anyja Uhl Margit, bajorországi származású, fiatalon Budára került tanítónő, akit Strommer Benedek akkor vett feleségül - hosszú agglegénysors után amikor áthelyezték Kassára. Fiúk 1857. december 8-án született. Születési évét önkényesen megváltoztatta. Apja halála után egy ösztöndíj elnyerése érdekében öregbítenie kellett magát, s ezt minden aggály nélkül megtette, így lett születési éve 1854. Lajos rövid kassai iskolai kezdés után, már Budán tanulta meg az írás-olvasás mesterségét. Nyelvkészsége már akkor feltűnt. Anyanyelve anyja révén a német. Apja éppen ezért magyarul beszélt vele. Kassai iskolatársai pedig néhány szlovák szóra tanították. A budai főgimnáziumba kerülve már jó pár nyelv tanulásában voltak eredményei. 15 évesen a gyorsírással is megismerkedett, egyetemi évei alatt a tanárai előadásait gyorsírta. Bizonyos, hogy rendkívüli nyelvkészséggel rendelkezett. Apja a latin nyelv megismerésében vált segítségére, ő ugyanis e nyelv kiváló ismerője volt. Apját 13 éves korában vesztette el, s úgy érezte, anyját és húgát támogatnia kell. Felhasználva nyelvtudását, írói képességét, a napilapokban, folyóiratokban közölt cikkeinek honoráriuma adott erre lehetőséget. Még érettségi előtt vállalkozik a Várban összegyűjtött belügyminisztériumi iratanyag rendezésére, amit minden díjazás nélkül vállalt el és megkapott. A nyár folyamán a gazdag anyag rendezésével készen is lett, miközben igen értékes irodalmi, történeti, stb. forrásanyaghoz jutott. Ezért fogott hozzá az újságokban, folyóiratokban az apróbb cikkek közléséhez; beszámolókat írt útjairól, s nagyon sokszor a cikkekért kapott honoráriumokból tudta útjait tovább folytatni. Másodéves egytemi hallgató korában kérelmét beadta Pauler Gyulához, a levéltár új igazgatójához. Pauler ugyanakkor nem vette fel a levéltárba, de megígérte, ha befejezte tanulmányait, újra jelentkezzék, teljesíti kérését. Ez meg is történt. Pauler, a tehetséges ifjút alkalmazza, maga mellé osztja be, kötelességévé téve: a kutatni szándékozók kívánságainak tegyen eleget. A történettudomány iránt érdeklődők akkoriban szép számban keresték fel az