Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 237

kevésbé lelkiismeretlenek, a közösség érdekeinek védelmét", és így a tömegek „olcsó termelő eszközzé váltak a kevés kiválasztott kezében!"

20 Az individuális liberalizmus romboló hatása volt a legkárosabb, mert nemcsak „félretolta a megváltozhatatlan erkölcsi igazságokat", hanem a „rendi alapokon nyugvó középkori társadalmat egyedeire bontotta, a nélkül azonban, hogy bármely más organizációt léptetett volna a helyére".

21 Nem más ez, mint a birtokát és életbiztonságát elvesztett magyar egykori „bene possessionati", majd „dzsentri" tehetetlen múltbafordulása, egy idealizált rend utáni nosztalgiába menekülése. A szabadversenyes kapitalizmus „önző, kegyetlen és durva eszközei"-nek kárhoztatása persze nem jogtalan más társadalmi szempontokból sem, és nem is csak a dzsentri volt e kérdésben az egyetlen kritikus, de a következtetések levonása, miszerint a szabadkereskedelem „bilincsekbe verte az államot magát", és a „szabadverseny alkalmatlannak bizonyult a gazdasági élet irányítására", a liberális állam fogalmának, funkciójának teljes félreértésén alapult, és az állam gazdasági beavatkozásának fokozását követelve a dzsentri, illetve a hivatalnok-dzsentroid réteg önmegerősítését irányozta elő, meg sem említve azt az alternatívát, hogy e réteg, vagy esetleg számottevőbb része beépüljön maga is a tőkés-polgári rétegbe, s polgárrá legyen maga is. Ehelyett inkább a lemaradás, a kívülmaradás ténye kapott nagyobb hangsúlyt, az okok között pedig a hazai tőkés polgárság idegen, nem magyar, nem nemzeti, azaz nemzetietlen volta jelöltetett meg: „...az egyén jogainak folytonos hangoztatásával nemzeti fogalmát elhomályosította, hatodrangúvá tette és az ország minden lakosát egyaránt illető szabadságjogok folytonos hangoztatásának örve alatt nemzeti javaink jelentékeny részét idegen kézbe juttatta". A liberális rendszer történelmi bűne - e gondolatsor szerint -, hogy az 1867-től 1914-ig tartó „látszólag ugrásszerű" magyarországi fejlődés mellett „a vagyon- és jövedelemtöbblet nem magyar kezekbe került", „az egyenlőség jelszava alatt a legnagyobb egyenlőtlenség valósodott meg",

22 mert nem a „krisztusi erkölcsök alapján", hanem azon az erkölcsi alapon épült, „mely a gőjok becsapását erénynek tartja".

23 Mindezekből pedig le lehet vonni a tanulságot, a következtetést: mivel a magyarságot „készületlenül érte... a nagy demokrácia"

24 - ez is múlt századi érv volt már - egyrészt az ifjúsággal egy új magyar világnézetet, közösségi ideológiát kell megalapozni, mely a magyarság egyesülésének eszméjét jelenti, de az „egykori mindenhatóság elvetésé"-vel, e nemzeti eszmét, a történelmi múlt közösségének gondolatát a tömegekkel kell megismertetni, hogy így behozzuk a „félévszázados lemaradást",

25 másrészt viszont ezt úgy érhetjük el, hogy a tőkét csak a nemzet érdekében használjuk fel, működését az államhatalommal ellenőriztetjük, mely állam 20 Uo., vesd össze: Szabó Miklós: Politikai kultúra... i. m. 109-176. 21 Ambrus József II. idézett cikke, lásd 19. jegyzet! 22 Bíró Károly dr. idézett cikke, lásd 17. jegyzet! 23 Ambrus József II. idézett cikke, lásd 19. jegyzet! 24 Bíró Károly dr. idézett cikke, lásd 17. jegyzet! 25 Bíró Károly dr. idézett cikke, lásd 17. jegyzet!