Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 236

A szabadelvűség mindenekelőtt erkölcsi értelemben kritizáltatik, a szempont a kereszténynek mondott erkölcs, a szemszög pedig nemzeti, magyarság-primációjú. Ezen keresztény, nemzeti erkölcs diktálta kritika szinte önkéntelenül nyúl egy vallási, objektív idealista megközelítésű dichotómiához, ez pedig az eszmék, elvek két pólus, a bűn és a bűntelenség, azaz erkölcsi erény-kategóriák mentén való megítélése. Természetesen ami vallásos, pontosabban a keresztény vallást követő, azaz keresztény erkölcsű, az erényes, ami a keretszény erkölccsel szemben álló, az pedig bűnös. A keresztény erkölcs alapieve ezen összefüggésben a közösségiség, a szélesebb emberi csoport, a közösség összetartó erejének építése, a közösség szolgálata. Nem valami általános emberi cél, mint a boldogság, jólét, társadalmi igazságosság az elérendő erkölcsi cél, nem is a közösség milyenségén, minőségén van tehát a hangsúly, hanem magán a közösségen, melynek építése, kibontakoztatása öncél. A közösség pedig - s itt az ideológia egy merész ugrást tesz nem általában a vallásos, keresztény emberek („krisztusi") közössége, hanem a keresztény erkölcsöt lényegi jegyként magán viselő nemzet - természetesen a hangsúlyok az ideológia különböző árnyalataiban változnak (egyházhoz, közelálló, illetve a nemzetit, sőt az etnikait, a „fajit" előtérbe helyező csoportok). így néhányan - de ezt is csak kevesen - megemlítik a Turul-ideológusok közül a liberalizmus értékes elemeit, pozitív szerepét, de mindezt magyarság-, nemzet-szempontból és csak a múltra, a 19. század közepére - a reformkorra és a szabadságharcra - vonatkoztatva: „...a nemes értelemben vett liberális irányeszme egy régebbi fejlődési fokban egyenesen szükségszerű volt", „politikatudományi értelemben (a) valódi liberalizmus nemcsak hatalmas társadalomformáló, hanem... különösen értékes irányeszme volt".

16 „Széchenyi, Kossuth felbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyarságnak, hogy a szabadságjogokat kivívta..."

17 Ezzel azonban vége is az erények felsorolásának és a súlyos bűnök következnek: de... ez a rendszer a liberalizmust „kalózlobogónak" használja, „a szabadságot szabadrablásra, az egyén szabadságát pedig lényegében az egyén gazdasági gúzsbakötésére használta fel."

18 A szabadság tehát - a logika szerint - elvezet a szabad rabláshoz, ez pedig a kapitalizmus lényege: „A 19. és 20. század individualizmusa és liberalizmusa új Bábel-tornyot épített, ez a kapitalizmus", mely az emberiséget két részre osztja, „kisszámú kiuzsorázó"-ra és velük szemben „a kiuzsorázott milliók"-ra.

19 A 19. század nyolcvanas, kilencvenes éveinek első konzervatív kritikái hangsúlyozták egyik fő liberalizmus-ellenes érvként és most a 20. század harmincas éveinek második felében ez az érv ismételten, fokozott intenzitással megjelenik: az egyén a lehető legnagyobb szabadságot kapta a szabadverseny által, „de elmulasztották a gyengébbek a kevésbé mozgékonyak és legtöbbször a 16 Bíró Károfo dr.: A nemzet és a fiatalság. In: Bajtárs, 1935. december 24., 4. 17 Uo. 18 Uo. 19 Ambrus József II.: A tőke és a nemzet. In: „A Turul Szövetség eszmevilága" című cikksorozat. Nemzetvédő (A Turul Szövetség Pécsi Kerületének lapja, Pécs). 1937. január 28., 1-2..