Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 233

gába foglalt - szemben az Emericana tisztán római katolikus vallású tagjaival. Ennek a ténynek különös jelentősége volt az olyan, többségében katolikus lakosságú egyetemi városban, mint Pécs, ahol a római katolikus protestáns ellentét egyik megnyilvánulási formája lehetett az Emericana-Turul egyesületi szembenállás is. Turul-programtervezet, 1932 Az 1920-as, 30-as évek fordulóján, a harmincas évtized elején változóban volt a magyar belpolitika. A Bethlen-féle konszolidáció nem tudott megbirkózni a magyar gazdaságban és társadalomban felhalmozódott feszültségekkel. A hagyományos, hivatalnok, úgynevezett „úri középosztályiról egyre inkább bebizonyosodott, hogy nem tudja betölteni eredetileg a századfordulón kialakított célját, azt, hogy a nagybirtokos és finánctőkés rétegek között a „mérleg nyelve" szerepét betöltse, és eredménnyel felvegye a harcot a polgári középrétegekkel. A középosztályt vizsgáló gondolkodók a harmincas évek első felében felismerték, hogy a hagyományos, dzsentri eredetű, vagy ahhoz hasonult középosztály nemhogy megerősödne, hanem egyre inkább lesüllyedőben van, egyre több úri középosztálybeli veszít el társadalmi pozíciókat polgári származásúakkal szemben, akik nemcsak a nagy- és középtőke szinte kizárólagos tulajdonosai, hanem még a bankok és ipari kereskedőcégek polgári származású magántisztviselői is jobb megélhetést biztosítanak családjuknak, mint az „úri" köztisztviselők. Két új elem kerül be e problémák kapcsán a Turul ideológiájába: egyik az, hogy a hivatalnokdzsentri önvizsgálatot végez, és rájön, hogy már saját soraiban is sok az „idegen" társadalmi elem. Az idegen pedig ebben az esetben már nem (csak) a zsidó - aki ellen persze továbbra is harcolni kell, vissza kell állítani a Bethlen által megszüntetett numerus clausus-t -, hanem az idegen a középosztályon belül létezik, ez pedig a „német". írások sora jelenik meg a Turul lapjaiban („Bajtárs", „Nemzetvédő"), melyek az igazi, a „magyar magyart" keresik, védik a közéleti színtereken és a közhivatali pályákon rátelepedő városi németségtől. A cikkek a középosztály romlottságáról, ennél fogva megtisztításának, felújításának szükségességéről szólnak. A középosztály felfrissítését pedig csak a legtisztább magyar „fajt" képező magyar parasztág legalkalmasabb, legtehetségesebb egyedeinek középosztályba való felemelésével, beépítésével lehet elérni. - Ezen eszmék már Szabó Dezső hatását tükrözik.

12 A parasztság legjobb elemeivel megerősített középosztály pedig eredményes harcot indíthat a társadalmi pozíciók megszerzéséért, sőt a polgári, tőkés szférákba való betörésért is... Ezen új Turul-eszmekör eklatáns megnyilatkozása volt a „Bajtárs" című országos Turul-lap 1932. március 15-re írt, eszmei-politikai irányt szabó 12 Szabó Dezső: Az egész látóhatár. I—II. Püski (Kiadó) Bp., 1991. 167-206.; Szabó Miklós: Politikai kultúra..., i. m. In: Szabó Dezső: A politikai gondolkodó. 209-216.; Berend T. Iván: Válságos évtizedek, i. m. 178-179., 276-285.