Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 217

hazájuknak Magyarországot tekintik, semmiféle igényük nincs, hogy a magyar nyelvet ne úgy tanulják gyermekeik, mint az anyanyelvet."

15 Nagypall lakossága is a korábbi, magyar tannyelvű oktatás fenntartása mellett döntött, annak ellenére, hogy az anyanyelvi statisztikák alapján az „egységes rendszer" lett volna indokolt. Érdemes itt is idézni Balázs Ferenc jelentéséből, „...az évszázados együttélés és az egy évtizedes magyar iskola hatása alatt nagyok és kicsik jóllehet annyira beleélték magukat a magyar szellem és élet ritmusába, annyira megtanulták, megszokták a magyar nyelv használatát, hogy természetesnek találom és megértem a magyar nyelvhez való örvendetes ragaszkodásukat."

16 Zsibrik&n valamennyi szülő kérte a gyermekek magyar nyelvű oktatásának erősítését, hogy a „...kétnyelvűséggel gyorsabban boldogulhassanak..."

17 Ecseny község iskolájának statisztikájában a felügyelő arra figyelt fel, hogy 1939 és 1942 között jelentősen csökkent a német anyanyelvű tanulók aránya. Behatóbb vizsgálat után kiderült, hogy beiratkozásnál a szülők gyermekeiket magyar anyanyelvűnek jelentették be, mivel jól tudtak magyarul és tervezték továbbtanulásukat.

18 Szomajom községben az „egységes rendszerű" tagozatba egyetlen gyermeket sem írattak be a szülők, majd iskolaszéki gyűlést hívtak össze, ahol név szerinti szavazással valamennyien a magyar tannyelvű tagozat fenntartása mellett voksoltak. Ezt megelőzően 59 német gondviselő kérvényt nyújtott be, amelyben a következőket írták: „...valamennyien magyarul tanultunk iskoláinkban. Apáink építették fel még az iskolát, magyarul érezünk, magyarul beszélünk, s nem szégyelljük, sőt büszkék vagyunk, hogy magyar-németek vagyunk. Tudunk imádkozni és énekelni és nem is felejtünk el németül. Most mi különösen megőrizzük mindezt magunknak, nem kívánjuk annak a pár hangadónak a parancsára megváltoztatni szokásainkat. Követeljük a magyar tanítást. Gyermekeinket nem kívánjuk más, mint teljesen magyar nyelven tanító iskolánkba beíratni..."

19 Bálaszéktn az iparos foglalkozású szülők magyar tagozatba viszik gyermekeiket, mert egzisztenciális kérdéssé válik a IV. osztály vagy a VI. osztály elvégzése után a magyar nyelv tudása.

20 Bonyhádon ugyanezen indokkal ragaszkodtak a magyar nyelvű támláshoz.

21 Ebben az esetben még jelentős szerepe van az éppen Bonyhádról induló „Hűséggel a Hazáért" mozgalomnak, mert az iskolaszék elnöke, Bauer József plébános, a mozgalom egyik vezetője.

22 A majosi szülők 1936-ban így indokolnak: „...gyermekeik magyar nyelvismeretek hiányában kiszorulnak a megyei középiskolákból..."

23 15 BML BFir. 36/1942. 16 BML BF ir. Külön jelentés a VKM 137641/1939. IX. üo. utasítására végzett nagypalli iskolalátogatásról. 17 BML BFir. 45/1940. 18 BML BFir. 66/1942. ly BML BFir. 131/1939. 20 BML BF ir. 94/1940. 21 BML BFir. 107/1939.; 158-159/1939. 22 A „Hűséggel a Hazához" mozgalomról lásd Kolta László - Solymár Imre : Válogatott dokumentumok a Hűséggel a Hazához mozgalom történetéhez. Völgység Nyomda, Bonyhád. 1994. 157. 23 BML BFir. 10/1939.