Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 218

Udvari község jómódú evangélikus németsége szintén gyermekeik továbbtanulása miatt kívánta erősíteni a magyar nyelv oktatását.

24 Az idézett jegyzőkönyvek kétféle érvet sorakoztatnak. Az egyik érzelmi alapú: az évszázadok óta itt élő németség egy jelentős része hazát, otthont talált itt, ehhez ragaszkodik. Erről tanúskodik az is, hogy az 1941-es népszámlálás során sokan magukat és családjukat magyar nemzetiségűeknek és magyar anyanyelvűeknek vallották. A másik érvet a józan ész diktálta: hogy itt megélhetésük legyen, tanulni, munkát vállalni, gazdasági kapcsolatokat építeni tudjanak. E példák után vizsgáljuk meg, hogy az „egységes rendszerű" oktatás a néhány év alatt milyen eredményeket tudott felmutatni. Az eredeti cél és eszme a kétnyelvűség, a kettős kultúrájú polgár. Erről Balázs így ír boldogasszonyfai jelentésében: „...a otthonról hozott nyelvi ismeretek, az iskola kiváló anyanyelvi és magyar nyelvi munkája olyan kétnyelvű embereket gyúrt össze, akik ha béke lesz, a magyar és német kultúra útján hasznos állampolgárok lesznek..." „...e sok tehetséges sváb és magyar gyermek tovább tanulva maximális nyelvi alapot kapott, s ha majd művelt emberként például közigazgatásunkban szolgálja a magyar nemzetet, nem lesz híján a szociális érzéknek, különösen a mai tiszviselői kar nagy hibáját tudják majd elkerülni, ti. a nemzetiségi nyelv hiányát..."

25 Néhány község esetében csodálatos példákat találunk eme kétnyelvűségre, főként ott, ahol a tanító gondolkodásmódja, módszertani kultúrája ezt lehetővé tette. Ecseny község példája szívet melengető, ugyanakkor fényesen bizonyítja, hogy a felkészült tanító „csodákra" volt képes. A helyi német lakosságot „...valósággal elbűvölte Patzer Emília helyettes tanító, aki mind a magyar, mind a német gyermekeket kiválóan tanította, S az 1942. december 6-i iskolai ünnepélyen, ahol közel száz német és magyar szülő volt vegyesen jelen, meghatottan távoztak, mivel hogy a magyar tanítványok német versekkel, énekekkel, mesemondással, a német tanulók ugyanígy magyar produkcióval szerepeltek..."

26 A komoly eredmények mögött gyakran a helyi plébánosok álltak, akik népművelő tevékenységet is folytattak a rájuk bízott közösségben. Miklósi községről írja Balázs Ferenc: „...a szülők és a gyermekek egyaránt jól, állandóan német nyelven érintkeznek, meglepően szép akcentussal. Nagy részük ugyanakkor magyarul is kitűnően beszél. Különleges nyelvérzékkel megáldott közösségnek tűnik. A tanítóknak kevés szerepük van ebben, mert németül gyengén tudnak, de papjaik sokat foglalkoztak a néppel. Évtizedek óta kiváló népművelő munka folyt anyanyelven, a nép intelligenciáján erősen meglátszik."

27 Mindezek a példák jól bizonyítják, hogy az „egységes rendszer" szakmai szempontokból igazán jól felépített, eredményes tanítási program volt. Hogy 24 BML BFir. 134/1939. 25 BML BFir. 97/1943. 26 BML BFir. 66/1942. 27 BML BFir. 54/1942.