Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 193

gyarosítási kedv. A Mohácsi járás fős zo Igabír áj ának írnoka, Fejes János vállalta, hogy ingyen megírja a névmagyarosítási kérelmeket, és bárkinek szívesen segít. A ferences zárdafőnök, Letics György felajánlotta, hogy a szegényeknek ingyen kiadja a szükséges anyakönyvi kivonatokat. A névmagyarosítási felhívásra azonban mindössze 17-en jelentkeztek Mohácson, főként a posta- és távirdahivatal alkalmazottai.

27 A bajai, pécsi és mohácsi névmagyarosítási akciók, hasonlóan a hazai akciókhoz a családi kötődések és a társadalmi egyetértés hiánya miatt egy-két hónap alatt teljesen kifulladtak.

28 A hagyomány, a család, az ősök tisztelete és a rokonsági kapocs volt az, ami legnagyobb visszatartó erőt jelentett a névmagyarosításokkal szemben. A Pécsi Napló egyik újságírója, Haksch Lajos is azt nyilatkozta, hogy legszívesebben megváltoztatná neki sem tetsző idegen nevét (ami helyett az újságban álnevet használ, általában a hónapok neveit), ha a családi kötöttségek nem akadályoznák meg ebben.

29 A társadalmi egyetértés hiányát leginkább a magyarosított nevűek csúfolása jelezte. „Sokat az is tart vissza a névmagyarosítástól, mert éppen a folyamodás bélyegköltsége után az öt hatosos magyar gunyoros jelzővel szokták némelyek azt illetni, aki nevét magyarosította" - írta 1906-ban a Mohács és Vidéke.

30 A Pécsi Napló is arról panaszkodott: „De bár elméletileg a leghatározottabb tirádákat zengik a névmagyarosításokról és apellálnak hazafiságra, nemzeti érzületre, de ezeket a szép elveket megtartják elveknek. A gyakorlatban, az életben bizony nem nagy kedvet érezhet a névmagyarosításra az, aki látja, mint gúnyolják e miatt. Ha nagyon szellemes viccet akarnak gyártani, akkor az ilető úr neve mellé zárójelbe odarakják az eredeti nevét és ezzel átadják a közmegvetésnek. Tehát míg egyrészt himnuszokat zengenek a névmagyarosításról, másrészt megvetésre érdemesítik azt, ki a tirádákat készpénznek veszi és felül nekik."

31 A névmagyarosítási akciókat leginkább a kortárs újságíró által felhozott időszaki forrás hasonlattal lehetne jellemezni: „Olyan a névmagyarosítási kedv nálunk mint az időszaki forrás (a szerző kiemelése). Bizonyos időközben megindul s aztán kimerül s várni kell jó ideig, míg ismét nagy morajjal előretör. Valaki el kezd ni s ha mérvadó helyen kezdik el, akkor tömegesen lépnek elő a névmagyarosítók. így volt ez legutóbb a m. kir. államvasutak alkalmazottjainál."

32 Amikor valamilyen ösztönzésre hirtelen megszaporodtak a névmagyarosítások, akkor a hazafias sajtó lelkes hangon világgá kürtölte, hogy pár év, illetve évtized múlva nem lesz idegen családnevű ember Magyarországon. Amikor pedig néhány hét, vagy esetleg néhány hónap múlva elapadtak, akkor 27 A névmagyarosítás. Mohács, 1904. január 24.; Névmagyarosítás. MV, 1904. február 7.;Tömeges névmagyarosítás Budapesten. PN, Í904. március 2.; Névmagyarosítás. MV, 1904. február 21.; Névmagyarosítás. MV, 1904. február 28.; Tömeges névmagyarosítás. PN, 1904. február 24. 28 Megakadt a névmagyarosítási mozgalom. PN, 1908. augusztus 5. 29 Augusztus: Ad vocem: névmagyarosítás 1899-ben. PN, 1906. március 9. 30 Legyen magyar nevünk. MV, 1906. június 10. 31 A névmagyarosítások csökkenése. PN. 1906. július 12. 32 Névmagyarosítás. PN, 1898. augusztus 2.