Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 189

Év Névváltozások száma Ebből izraeliták %-os arányuk 1909 2506 1455 58,0 1910 2252 1331 59,0 1911 3276 1999 61,0 1912 2675 1551 58,0 1913 2577 1521 59,0 Összesen 64 198 35 947 56,0 A dualizmus kori névváltozásokat elég pontosan ismerjük. A belügyminiszter által engedélyezett névváltozások féléves jegyzékei szerint 1867 márciusa és 1913 között 66 582 névváltoztatást engedélyeztek. Egy névváltoztatási engedélyen vagy egy személy, vagy egy család, illetve a család egy része szerepelt, aszerint, hogy hányan kérték egy kérvényen a változtatást (1. táblázat). A dualizmusban a névváltoztatások három szakasza különíthető' el. 1867-1880 között 2677 (átlagosan évi 191), 1881-1895 között 12 501 (átlagosan évi 833), és 1896-1913 között 51 404 (átlagosan évi 2850) névváltoztatás történt. 1881-től, a névmagyarosítási mozgalom tulajdonképpeni indulásától kezdve a névmagyarosítások legszembetűnőbb vonása az, hogy a névváltoztatók többsége - átlagosan 56%-a - zsidó volt.

10 Arányuk csak egy évben 1898-ban - csökkent kivételesen 50% alá (35,4%), az állami alkalmazottak nagymértékű névváltoztatása miatt. 1891-től már a zsidók tették ki a névváltoztatók mintegy 60%-át. A zsidók a névmagyarosítás terén a népesség összetételéhez képest sokszorosan túl képviselték magukat. Ennek okát Karády Viktor így összegzi: „A zsidók sokszoros túlképviseltetettsége az önkéntes névmagyarosítók között az asszimilációs normák túlteljesítésének tipikus esete. Egyértelműen az elszenvedett nagyobb hátrányok túlkompenzálásáról, a keresztény társadalomtól elválasztó távolság behozásáról van szó."

11 Az utónév megváltoztatásának igénye is elsősorban a zsidóknál vetődött fel. Pl. Blau Salamon családneve magyarosítása mellett az utóneve megváltoztatását is kérte, ez utóbbit azonban elutasította a belügyminiszter, mert „ [...] a közelebbi név (keresztnév) megmásítása nem engedélyeztetik". Az utónevet egyébként 1955-ig nem lehetett hivatalosan megváltoztatni, csak indokolt esetben az anyakönyvekben kiigazítani. A zsidók hagyományosan egy héber és egy magyar utónevet kaptak. Gyakori volt, hogy nem azt az utónevet használták, amelyre anyakönyvezték őket. Ilyenkor egy 1892. és az ezt módosító 1912. évi vallás- és közoktatásügyi miniszteri körrendelet szerint a törvényhatóságok (alispáni hivatalok és törvényhatósági városok tanácsai) közigazgatási úton elrendelhették az utónevek kiigazítását az izraelita anyakönyvekben. Ehhez végső soron elegendő volt a szülők, illetve két tanú hiteles igazolása.

12 így lett az Eliasból hivatalosan is Ödön, a Mórból 10 Kozma István szerint 1894-1918 között a névváltoztatók 56,2%-a volt zsidó. Kozma, 1997. 392. 11 Karády Viktort idézi Kozma, 1997. 394-395. 12 Lengyel, 1917. 23-25., 31-34.